Ma 2018. 12. 11, kedd, Árpád napja van.

A csillagok mögött, a menny abroncsain

2010.10.29 13:02. - Booster

Harmatcseppek a temetőben Az élet második felében már nem csak az erdőt lehetne látni, hanem a harmatcseppet is. Mert miként néhányan hiszik, később többen tapasztalják, végül szinte mindenki bizonyítottnak látja, a lényeg, a dicsőség vagy a bukás, szépség vagy a csúfság, és köztük sok minden, akkor tárulnak fel, amikor közelebb érünk hozzájuk.

Hirdetés

Harmatcseppek a temetőben

Az élet második felében már nem csak az erdőt lehetne látni, hanem a harmatcseppet is. Mert miként néhányan hiszik, később többen tapasztalják, végül szinte mindenki bizonyítottnak látja, a lényeg, a dicsőség vagy a bukás, szépség vagy a csúfság, és köztük sok minden, akkor tárulnak fel, amikor közelebb érünk hozzájuk.

Messziről összemosódnak. Weöres Sándor írta: „Gyermekkoromban/boldog lehettem volna,/de nem értettem hozzá.//Felnőttkoromban/boldog lehettem volna,/de nem értem rá.//Öregkoromban/boldog lehetnék,/de a közelgő halál okozná.”
A sír előtt rá kell érni, meg lehet nézni a harmatcseppet is. Egy cseppet az üzenetek özönvizéből. Mert van egy ritka képességünk. Jeleket adunk és fogunk, amelyek nem kábelen, üvegszálon haladnak. Nem kell telefon, se fax, sem levél a továbbításhoz. Sajátos hullámhosszon keresztül hatnak. Felülről érkeznek és lentről, bentről és kintről.       
A hozzátartozó, a barát, az ismerős hantja, az eltávozott emléke mindig üzen valamit. A néhai, színes, legalábbis sokarcú egyéniség volt, mint minden halandó, bennünk mégiscsak egyik-másik énje, tulajdonsága marad meg. Mint a szivárvány skálájából néhány kedvenc szín.    
A temetők hol végeláthatatlan erdőségek, hol domboldalban elterülő ligetek, máskor sugárutas kő-rengetegek. A gyertyafényben ilyentájt sárgás-pirosan világítanak. Fentről nézve több ezer ilyen sírkert lenne látható. Ám a földön, virággal, mécsessel a kézben rájuk néz a látogató és keresi az ő lángocskáit vagy harmatcseppjeit. Mert nem csak egy van. A sok márvány emlékmű, egyszerű kereszt, a koszorúk, mind rámutatnak valakikre. Egy barátra, aki mindössze hetekkel ezelőtt távozott. Aki úgy tudta láttatni a világot, hogy azt szépnek, teljesnek, arányosnak, színeiben harmonikusnak láthassuk. Egy másikra, aki még az ötvenet sem érhette meg. A sírok gyertyái lobognak az ismerősökért, akikre nem értünk rá. Kinyomtuk a telefonokat, időpontokat tologatunk tovább. Végül meggyújtjuk a mécsest azoknak, akiknek köszönhetjük életünket. A nagyszülők, az apák és a anyák tiszteletére.     
A sír előtt álló gyerek tompán fogja az üzenetet. Nem ért hozzá, de átveszi. A felnőtt magába mélyed pár percre, ám még magára sem ér rá. Meggyújtja a gyertyát, vált egy pár szót a rokonával, ha nem pöröl vele a jussért, megigazítja a virágot, kicseréli a vizet. Nézi az ő gyertyáját, ami egyszer mindenképpen elfogy, vagy elfújja a szél.
Aztán elmegyünk ebből a hant-erdőből. Már nem csak a rengeteget látjuk, hanem benne a kidőlt, korhadt fákat. A dicsőség vagy bukás lehetősége jobban kivehető, ha közelebb érünk a lényeghez. Mint a költő mondja, „végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad/ és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,/tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,/ hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán/ ajtó mellet, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,/ ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk.
           

Szurmay Zoltán







Hirdetés

Keresés

Ajánló

Szolnok Megyei Napló 2018.11.28. 47.szám
Presztízs magazin 2018. V. évfolyam 2. szám
Médiaajánlat

Hírek röviden


Facebook


Webmail



 

Időjárás


Hirdetések

Szavazás

Melyik a legkedveltebb szolnoki hírforrása, honnan értesül leggyakrabban a szolnoki hírekről?


♦ Helyi internetes oldalak (71.43%)


♦ Helyi rádiók (0%)


♦ Helyi televízió (0%)


♦ Ingyenes újságok (28.57%)


♦ Napilap (0%)


Hirdetések

Etarget