Visszaváltható ajándékok

Korom András

JEGYZET - "A blokk birtokában szinte mindenütt szemrebbenés nélkül cserélik ki a felesleges ajándékot."

Hirdetés

Alig ért véget a karácsonyi ajándékok utáni össznépi vadászat, máris újabb népvándorlás indult az üzletekbe, hogy visszaváltsuk, másikra cseréljük az ajándékba kapott, ám nem megfelelő méretű ruhaneműket. Vagy azokat az ajándékokat, amelyekből a rokonság jóvoltából véletlenül kettőt is kaptunk. Mostanában könnyű a dolgunk, ha az ajándékozó eltette a boltban kapott blokkot, annak birtokában szinte mindenütt szemrebbenés nélkül cserélik ki másikra az árucikket, a zoknitól a plazmatévéig (már ha valakinek épp ebből hozott két példányt is a Jézuska).

Bő két és fél évtizeddel ezelőtt még nem ment olyan könnyen, mint most, az eladó általában morgott a lehetetlen kívánság hallatán, miszerint NDK-gyártmányú magnós rádiónk momentán teljesen fölösleges ajándék volt a fa alatt, hiszen odahaza már van belőle egy, igaz, azt is nemrégiben kaptuk. Az eladó, aki hangosan kommentálta a lehetetlen helyzetet, s akinek inkább útban voltak a vevők, nagy nehezen azzal a mondattal hívta a boltvezetőt, hogy „még mit nem képzelnek egyesek"! A boltvezető, általában kopaszodó, a hiánygazdaságban megfáradt, negyvenes férfi, női üzletekben kontyos, kortalan, kékköpenyes asszonyság, akkurátusan megnézte a becserélni vágyott árut, majd a szerencsétlen vevőt mérte végig jó alaposan. Aztán nagy kegyesen engedélyezte a cserét: igaz, ehhez előbb négypéldányos jegyzőkönyvet kellett készíteni anyánk nevével és aláírásunkkal hitelesítve minden oldalát. Majd megnézhettük a csereválasztékot: a kétféle zsebrádiót. Mert lemezjátszót vagy hanglemezeket nem adtak rádióért cserébe. Mit is képzeltünk már!

Na bezzeg most, nincs megkötés, csak letesszük a nem kívánt ajándékot a blokk mellé, s máris kereshetünk magunknak valami kedvünkre valót – bármi legyen is az. Ha drágább, legfeljebb kifizetjük a különbséget.

Délmagyarország napilap