Minek lett vége?

Bakos András

JEGYZET - "Különös, a világ legdemokratikusabb fórumán arról beszélnek, hogy vége van a magyar demokráciának."

Hirdetés

„Most már egész családok állnak sorba gyermekekkel egy tál ételért" – olvasom a pesti ebédosztásról készült fénykép alatt a Facebookon. Alatta egymást osztja két ismerősöm. A kormánypárti arról ír, mindig voltak elszegényedő emberek, ezért most kár cseszegetni a kormányt, ezzel a korábbiak sem tudtak mit kezdeni. A másik, inkább ellenzéki azt írja, hogy ő ilyen képet eddig csak történelemkönyvben látott.

Ezt az oldalt eredetileg arra találták fel, hogy megkereshessék, számon tarthassák egymást az ismerősök, de úgy is működik, mint az ókori görögök agórája. Mindenki beszélhet, de nincs hangzavar; meg lehet tárgyalni bármit, idő, terjedelem és távolság nem számít. Most pedig, hogy ez a hely is szép lassan megtelt politikával, mint árvíz idején menekültekkel a tornaterem, mintha egyre kevesebb lenne a föntihez hasonló nyílt vita. Más ez a hely, mint az újság honlapjának fórumain, ahol álnéven folyik a gondolatháború. Itt mindenkinek van neve, arca. A kormányt gyűlölő barátaim közzéteszik a tüntetések felhívásait, a bátor újságcikkeket, a másik oldalon inkább hallgatnak. Viszont mindenki figyeli, ki mit rak föl, milyen megjegyzést fűz hozzá. Én sem akarok mást, mint figyelni, megismerni embereket, mentalitásokat, jelenségeket – aztán mindent a lehető legpontosabban bemutatni, értelmezni. Ez a szakmám, és nagyon szeretem. Jó érezni, hogy mintha fejlődne bennem a tárgyilagos szemlélődés képessége. De tényleg írjam le, amit látok? Például azt, hogy nem tetszik a hatalom arroganciája, bűn szimultán sakkjátszmaként művelni a politikát?

Vagy azt, hogy közben a jelenlegi kínálatból egyik pártot sem látnám szívesen kormányon a maiak helyett? Aggaszt, hogy az ismerőseim azon fognak filózni, milyen ember ez, a politikáról beszél, de nem áll egyértelműen valahova. Aggódom azért, hogy megbántom valamelyiket a meggyőződésében. Szerintem mások is éreznek így. Különös, a világ legdemokratikusabb fórumán arról beszélnek, hogy vége van a magyar demokráciának.

A HVG Bibó István írását közölte az év vége alkalmából. „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni" – ezerszer idézték már, de ez csak a mondat eleje. A folytatás az utóbbi időben nyert igazán értelmet: „nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük." Nem tudom, igaza van-e Bibónak. Ha igen, szépen, tárgyilagosan megállapíthatom, hogy én már nem vagyok demokrata.

Délmagyarország napilap