| Ma 2012. 5. 18, péntek, Erik napja van. |
Regisztráció | Belépés
|
Orbán Viktor az Európai Parlament Magyarországról szóló tegnapi vitanapján nem ingott meg a kokiktól és sallerektől. Aki ezt remélte a strasbourgi politikai szeánsztól, annak csalódnia kellett. A miniszterelnök trükkös taktikus. Megfogadta a népi bölcsességet: nem az a legény, aki adja, hanem aki állja. Támadás helyett visszavonulót fújt. Az európai képviselők előtt már nem a haza elleni nemzetközi balliberális összeesküvésről, összehangolt hadjáratról beszélt, pusztán érthető és felfokozott érdeklődésről. Harci retorikáját szalonképesebbre fazonírozta. Toleráns, megértő, maximálisan kompromisszumkész, ízig-vérig európai politikusnak mutatkozott.
Sok mindent lehet Orbán Viktorról mondani, de azt biztosan nem, hogy nem professzionális politikus. A vitában és az azt követő nemzetközi sajtótájékoztatón is parádés alakítást nyújtott, virtuózul alkalmazta a kettős beszédet. Sikerült azt a látszatot keltenie, mintha semmi másról nem lenne szó, pusztán ideológiák ütközéséről. Különben a belpolitikából jól ismert erővonalak mentén zajlott a vita. Exportáltuk hazai küzdelmeinket az Európai Parlamentbe. A konkurens frakciók végül már nem is annyira magyar helyzetről, inkább egymással szembeni ellenérzéseikről folytattak egyre felfokozottabb diskurzust.
Abban igaza volt Orbánnak: eléggé felkészületlenül. Tévedésekkel, pontatlan megfogalmazással, a helyzet alapos ismerete nélkül pedig akkor sem lehet meggyőzően vitát nyerni, ha a kiindulópont helyes. Ezért is mondhatta a kormányfő a nemzetközi sajtótájékoztatón: „Jó érzésekkel megyek haza". Pedig előtte kapott hideget-meleget: kétharmados felhatalmazásával visszaélve beletörli a cipőjét a liberális demokrácia alapértékeibe, korlátozza a szabadságjogokat, kiüresíti a demokráciát, a sarkalatos törvényei az európai értékekkel ellentétesek. Csakhogy a rengeteg felszólaló közül a megfogalmazott vádakhoz kevesen tudtak néhány percben hatásos és kikezdhetetlen érveket is sorakoztatni.
Orbán trükkje így részben sikerült, mert aki követte a vitát, könnyen arra a következtetésre juthatott: megvédte álláspontját. Pedig a tanulság inkább az lehetne: ha normálisan működne a magyar demokrácia, lenne politikai kultúránk, ezeket a vitákat, harcokat itthon is megvívhatnánk.
Délmagyarország napilap
Hozzászólok a cikkhez
A cikkhez csak bejelentkezett olvasóink szólhatnak hozzá.
Bejelentkezem | Regisztrálok