Ma 2018. 11. 13, kedd, Szilvia napja van.

Forradalom hadilábon

2013.03.15 18:47. - Kovács Janka

A nemzeti ünnepek meghatározóak egy ugyanazon kulturális, vagy államjogi közösségben élők, vagyis a nemzetek életében. Azonban, ha mélyebben beletekintünk a múltba, mint amennyire a közoktatásban lehetőséget adnak erre, hamar felfedezhető megannyi ellentmondás és felmerülő kérdés a magyar nemzeti ünnepek kapcsán. 


 

Félreértés ne essék, eszem ágában sincs megfosztani a kedves olvasót a hazafias pátosztól, az egészséges identitástudattól, vagy a büszkeségtől. Azonban erősen megkérdőjelezhető, hogy mennyire volt 1848 március 15-e forradalom, és mennyi reális esélyünk maradt 1849-re a szabadságra. Egyáltalán hogyan definiálható a szabadság? Vagyis mit értett ez alatt a jelszó alatt a reformkor Deák Ference vagy Petőfi Sándor?

Ha a tömör történelmi tényeket vesszük figyelembe, akkor először is le kell szögeznünk 48 március 15-e mindennek nevezhető, csak klasszikus forradalomnak nem. Ugyanis amiről a Pilvaxban összegyűlt fiatalok nem, vagy csak részben szereztek addig tudomást, az az, hogy a legégetőbb polgári és közjogi követeléseket, amelyekért az egyetemisták Pesten kiálltak- és a szakadó esőben mindössze pár tucat ember előtt előterjesztettek- Kossuth és a Reform Párt ekkorra már elérték a pozsonyi országgyűlésen. Eszterházy Pál nádor pedig már megelőzően aláíratta engedélyezésüket magával Ferdinánd Királlyal, tehát a követelések nagy része az uralkodó által lett szentesítve, legitimizálva. Ez adja majd a magyar félnek a jogalapot arra, hogy elmondhassák, ők a Habsburg birodalmon belüli Magyar Királyságot védik, a Habsburg uralkodó és az általa hitelesített törvények nevében, az agresszor Jellasicssal szemben, tehát szó sem volt az Ausztriától való elszakadásról, ez egy modern gondolat. Az előbbi jogalapra hivatkozva toborzott az első független Magyar kormány honvédsereget, ami a magyar hazára és a királyra, vagyis ugyan úgy az osztrák császárra is felesküdött. Az elszakadás nem volt köztudatban, csupán egy szűk, radikális csoport kívánta ezt a kezdetektől fogva. Ez volt a reformpárt balszárnya: Táncsics, Petőfi és Vasváry vezetésével. Bizony jobb, ha a sorok mögé nézünk: amikor Petőfi világforradalomról, királyakasztásról és republikáról (köztársaságról) ír, ne felejtsük el, hogy Karl Marx és Friedrich Engels kortársa.

A Ferdinánd Királynál kiharcolt magyar nemzeti érdekek jogalapja akkor foszlott köddé, amikor Ferenc József került trónra, és kiadta az Olmützi Alkotmányt, melyben semmisnek tekinti a magyar állami gyakorlatok, például a Dieta (országgyűlés) legitim voltát, nyolcszáz éves hagyományát. Maga Kossuth elkövetett két óriási hibát: először is kimondta a Habsburg ház trónfosztását, ezzel kikiáltván az ország függetlenségét. Hogy ez miért volt akkora probléma? Egészen addig amíg mi magunk magyarok is a Habsburg monarchia belügyének tekintettük saját harcunkat, addig senki nem foglalkozott velünk. De miután ilyen kinyilatkoztatással a birodalom megbomlott volna, Bécs szövetségeseinek be kellett szállni katonailag is a szabadságharcba, hogy visszaállítsák a Napóleon legyőzése óta érvényben lévő viszonyokat. Így jöttek képbe az oroszok, nem pusztán azért, mert Ferenc József személyesen segítséget kért a cártól. Ha az Orosz Birodalom nem avatkozott volna be, akkor megtette volna ezt az angol mi ellenünk. Ezen nincs mit vitatni, szépíteni: a szabadságharc katonai értelemben előre bukás volt, hiszen még 1815-ös bécsi kongresszuson a nagyhatalmak megegyeztek egymás között, hogy kisegítik egymást abban az esetben, ha valamelyikük bajba jutna.

Kossuth másik nagy hibája, ahogyan a nemzetiségekhez kezdetben hozzáállt. Pedig a szlovák, a szerb, de még a román nemzetiség nagy része is üdvözölte a március 15-i pesti eseményeket, és felajánlotta támogatását, azonban Kossuth szűklátókörűsége kimondatta számukra azt az elhíresült üzenetét, miszerint „elismerem, hogy léteznek bizonyos néptöredékek, de a magyar hazában egy nemzet van, s az a magyar!”- a következmény magától értetődő….

Összegezve megjegyezném, hogy ezek a történelmi kérdések csak töredékei egy komplex témakörnek. De talán érdekes belepillantani, hogy mennyire különbözhetett is a valóság attól az ideális, romantikus képtől, ami a fejünkben él 1848-49-ről. Mindazonáltal a korszakban éppen,hogy csak öntudatra ébredt magyar nemzet helytállása természetesen ezektől a tényektől függetlenül még hősies, példaértékű a jelen, és a jövő generációi számára egyaránt.

 

N. Kovács Balázs







Hirdetés

Keresés

Ajánló

Szolnok Megyei Napló 2018.11.07. 44.szám
Presztízs magazin 2018. V. évfolyam 2. szám
Médiaajánlat

Hírek röviden


Facebook


Webmail



 

Időjárás


Hirdetések

Szavazás

Melyik a legkedveltebb szolnoki hírforrása, honnan értesül leggyakrabban a szolnoki hírekről?


♦ Helyi internetes oldalak (71.43%)


♦ Helyi rádiók (0%)


♦ Helyi televízió (0%)


♦ Ingyenes újságok (28.57%)


♦ Napilap (0%)


Hirdetések

Etarget