Ma 2018. 12. 13, csütörtök, Luca napja van.

Kukoricaszártól a párbajtőrig

2015.04.01 13:42. - Kovács Janka

Máig aktívan sportol a szolnoki olimpikon | B. Nagy Pál idén májusban tölti 80. születésnapját, de még a mai napig sem hagyott fel a sporttal, hiszen kerékpárral közlekedik a városban, emellett jógázik és teniszezik is. A szolnoki olimpikon jó egészségnek örvend és boldogan emlékszik vissza az évtizedekkel előtti időkre, amikor szenvedélyének: a vívásnak hódolt.


- Honnan indult a vívókarrier?
- Szolnokon, a Sarló utcában születtem és a környékbeli „Kápolnai gyerekekkel” az utcán rúgtuk a labdát szinte reggeltől estig. Az egyik barátom, Demecs Béla, becenevén Csike (Öcsike), olykor-olykor hiányzott közülünk. Addig faggattuk, amíg elárulta, hogy vívni jár. Gallyakkal, kukoricaszárral mutatta meg a vívótudományát, ami annyira megtetszett, hogy csatlakoztam hozzá és elmentem életem első edzésére.

- Hogyan emlékszik vissza első versenyére?

- Erre azokból az edzők által vezetett vívónaplókból tudok nagy pontossággal visszaemlékezni, amelyeket akkoriban leselejteztek és kidobásra ítéltek. Ezeket a naplókat hazavittem és még ma is nosztalgiázva lapozom fel, amelyben különféle bejegyzések, versenyeredmények olvashatók. Igen büszke voltam, hogy kezdő vívóként az első versenyem eredménye benne szerepelt. Tudniillik, járt oda egy Géza nevű fiú, aki egy évvel idősebb volt nálam. Nagy örömmel töltött el, hogy sikerült őt magam mögé szorítani: én nyolcadik, ő a kilencedik lett a versenyen… Sok-sok edzést követően az edzőm elindított Szolnok első párbajtőrversenyén. 25-30 indulóból (akik az ország különböző városaiból érkeztek) első helyezést értem el! Aztán szinte ki is hagytam 4 esztendőt, mert esti tagozaton tanultam a Gépipari Technikumban munka mellett. Hetente talán, ha egyszer tudtam csak lejárni edzésekre.

- Milyen versenyeken figyeltek fel Pali bácsira, hogyan válogatták be az olimpiai csapatba? Mennyire volt rögös az olimpiára vezető út, voltak-e buktatói?

- Mivel vidéki voltam, nem részesítettek előnyben a fővárosi fiúkkal ellentétben, ki kellett vívnom az elismerést. Az 1960-as Nemzetközi Balaton-bajnokságon, Siófokon sikerült is. Itt figyeltek fel rám, amikor tőrben és párbajtőrben is én nyertem. Dr. Bay Béla, a Vívószövetség elnöke félrehívott és megkért, hogy menjek fel Pestre vívni. Így kerültem be a válogatott keretbe. Első világbajnokságomon, 1961-ben Buenos Airesben a pengeforgatás nagy mestereivel csatáztam, ahol egyéniben a legjobb 10 közé jutottam.  Az 1965-ös évet az egyik legsikeresebb évnek tekintem: 2.hely Párizsban a Monal-kupán, a Magyar bajnokság és a Martini  Kupa megnyerése. Ez utóbbit Angliában rendezték meg, a legjobb 8 közé a magyarok közül csak Gábor Tamással kerültünk be. A döntő egy színházszerű épületben volt megrendezve. Színpadon vívtunk, míg az angol közönség öltönyben-kisestélyiben figyelt… Mondanom sem kell, milyen zavarban voltam! A döntőt a félelmetes hírű Jay-jel vívtam. Arra gondoltam, hogy de jó lenne legalább 1-2 tust adni neki, hogy ne 0-ra verjen meg! Fej-fej mellett haladva küzdöttünk, de végül hazai pályán 8:6-ra megvertem…

- Sporttevékenységének csúcsa: az 1968-as Mexikóvárosi Olimpia, ahonnan a magyar párbajtőrcsapat aranyéremmel tért haza. Milyen élmények érték?
- 1968 augusztusában Fenyvesi Csabával, Kulcsár Győzővel, Nemere Zoltánnal és Schmitt Pállal utaztunk el az olimpiára a magyar párbajtőrcsapat tagjaiként. Az edzéseket lankadatlan szorgalommal végeztük, fogadalmunkhoz híven készültünk a nagy versenyre. A selejtezőtől a döntőig győzelmet győzelemre halmoztunk. Ausztria ellen 4, Mexikó és az NDK ellen 3 és Lengyelország ellen 2 győzelmet arattunk. A döntőben legyőztük Szovjetuniót, s ezzel a XIX. nyári olimpiai játékokon megszereztük hazánknak a 7. aranyérmet! Az örömünk leírhatatlan volt. Életem legjobb eredménye ez…

- Budapest és Szolnok 100 km-nyire van egymástól. Érdekes lenne kiszámítani, hogy hányszor tette meg Pali bácsi ezt az utat! Bizonyára hívták a fővárosba vívni, de mégis Szolnokon maradt. Miért?
- Szép nagy számot kapnánk, tetszetőset, hiszen akkoriban évekig hetenként 3-szor utaztam: edzésre föl, aludni, dolgozni, vissza, haza. Csakhogy nem számolgattam soha… Nem mentem Pestre, pedig hívtak. Inkább vállaltam a bejárást és az ezzel járó nehézségeket. Lokálpatrióta vagyok, szeretem ezt a várost és sose szerettem volna végleg elhagyni, hiszen ide kötött az otthonom, a családom, a munkahelyem, a barátaim.

- Mostanság mivel tölti szabadidejét Pali bácsi? Sportol-e még?
- Igaz, már nagyon régen nem vívtam, de a mozgás életem része maradt, hiszen mindenhova biciklivel járok. Még annak idején, a tatai edzőtáborban elcsábítottak teniszezni, ami annyira megtetszett, hogy azóta - még a mai napig is hetente 2-szer – összejövünk a barátaimmal. Sokat köszönhetek a jógának is. Még a vívó pályafutásom elején ismerkedtem meg a jóga légzéstechnikájával, amit a versenyek alatt is használtam és még mindig nem hagytam abba! Néhány baráttal rendszeresen jógázunk.

- Pali bácsi sok vívó, sportoló példaképe. Mit üzen a fiatal generációnak?
- Azt kívánom nekik, hogy legalább ugyanilyen eredményt érjenek el, mint én!







Hirdetés

Keresés

Ajánló

Szolnok Megyei Napló 2018.12.05. 48.szám
Presztízs magazin 2018. V. évfolyam 2. szám
Médiaajánlat

Hírek röviden


Facebook


Webmail



 

Időjárás


Hirdetések

Szavazás

Melyik a legkedveltebb szolnoki hírforrása, honnan értesül leggyakrabban a szolnoki hírekről?


♦ Helyi internetes oldalak (71.43%)


♦ Helyi rádiók (0%)


♦ Helyi televízió (0%)


♦ Ingyenes újságok (28.57%)


♦ Napilap (0%)


Hirdetések

Etarget