Görögország görög szemmel és magyarországi tapasztalatok, avagy bemutatkozik a Hellasz Taverna tulajdonosa

2016.01.18 11:24. - Kovács Janka

A nevem Vangelis. A családom Kréta mellől, Rethymnonból származik. Gyerekkori emlékeim a ’70-es évek Görögországából az, hogy az emberek szegénységben éltek, a háztartásokban nem volt áram, kiépített szennyvíz rendszer, a hűtést a hetente háromszor a házhoz szállított jégtömbökkel oldottuk meg...

Az étkezéseink nem voltak túl változatosak: reggelire-vacsorára olivaolajos, ecetes, oregánós kenyér és ebédre levesek (legtöbbször lencse vagy bab) váltották egymást. A szüleim a városközpontban üzemeltettek egy picinyke tavernát, ami éjjel nappal nyitva volt, a maga 5 asztalával. Éppen ezért nagyon ritkán találkoztunk, kevés családi eseményt tartottunk. A görög hagyományok szerint a fiúból a katonaság elvégzésével válik férfi (ami 24 hónap volt). Amíg ezen nem estem át, kevés munkával bíztak meg a szüleim a saját éttermükben is. Mivel azonban fiatal voltam és tele ambícióval, ezért a város többi éttermében vállaltam munkát, nem szégyellve a konyhai kisegítést sem. Apám szavai, azóta is visszacsengenek a fülemben, amit akkor nem értettem meg, ám ma már tudom milyen igaza volt: Ha csinálsz valamit, csináld jól! Ha nem tudod jól csinálni, akkor nem is kell elkezdeni.

Miután elvégeztem a katonaságot a családom szemében férfivá váltam, így azonnal felvettek az apám mellé a konyhába dolgozni. Így nap, mint nap testközelből megtanultam az eredeti görög konyha receptjeit és pár éven belül apám rám bízta a vállalkozását, amit azóta az unokatestvérem működtet.

Örömmel tölt el, amikor beszélgetek az emberekkel és mesélnek a görögországi élményeikről. Elmesélik, hogy milyen jól érezték magukat kint, mennyire élvezték a napsütést, esténként a tavernák hangulatát, milyen vendégszeretők az ottani vendéglátósok. Azonban ezek az emberek csak egy kicsinyke szeletét látják az igazi Hellásznak, azt a részét, amit a turistáknak akarnak mutatni. A görögök nem ezekbe a tavernákba járnak, és mivel ők ismerik az igazi görög konyhát, ezért ők valódi kritikusként meg tudják mondani, hogy melyik étel felel meg a nemzetük gasztronómiai elvárásainak. Tájegységenként változnak itt is az ízek, az elnevezések, akár csak Magyarországon, és ahogy bárhol máshol, Görögországban is lehet kevésbé finomat is enni. A taverna szó egyet jelent az egyszerűséggel: egyszerű kialakítás, kiszolgálás, tálalás, ám bőséges, ízletes adagok középkategóriás áron. Olyan érzés, mintha csak otthon étkezne az ember, miközben a látványkonyhának köszönhetően láthatóvá válik, ahogy készülnek az ételek, ahogy a szakács frissen szeleteli a húsokat. Sok taverna családi vállalkozásként működik, így előfordulhat, hogy a szakács vagy a felszolgáló egyben a tulajdonos is, aki a szívét-lelkét beleteszi az ételek elkészítésekor és fontos számára az elégedett vendég. Arra törekszik, hogy az emberek visszatérjenek hozzá, akiket barátként kezel.

Magyarországi emlékeim ugyanolyan kellemesek, mint a magyar turistáknak Görögország. Nekem ugyanolyan csodálatos a soproni tűztorony vagy a budapesti Halászbástya vagy a Parlament épülete, mint Önöknek az Akropolisz vagy a Meteorák. Hosszú évek után Szolnokon nyitottam újra saját éttermet, amit egyáltalán nem bántam meg. Minden kezdet nehéz, nálunk is így volt a nagy érdeklődés miatt a nyitás hetében. Az építő kritikákat meghallgattuk és megfogadtuk, javítva a szolgáltatásunk minőségén, színvonalán. Sokan bíztatnak minket és hisznek bennünk illetve értékelik, amit nyújtunk számukra: frissen készülő, máshol nem kapható, különleges ízvilágú ételeket elérhető áron, ahol fontos a vendég véleménye, elégedettsége. Az elmúlt hetek tapasztalatai azt mutatják számomra, hogy a szolnoki közönség szereti ezeket az ízeket, szívesen esznek borjúból vagy bárányból készült ételeket. Köszönjük megtisztelő bizalmukat és szeretettel várjuk visszatérő és leendő vendégeinket!