Ma 2017. 10. 22, , Előd napja van.

Kultúrák találkozása Szolnokon

2017.07.24 12:00. - Kovács Janka

Idén 22 éves az Örökség Világzenei Fesztivál. Pap Béla, a fesztivál szervezője egy évet sem hagyott ki a fesztivál megrendezésében, hiszen fontosnak tartja, hogy a szolnokiaknak elhozza a különböző kultúrák zenéit.

Hirdetés

- Miért indították el ezt a fesztivált?
- 1996-ban, a Millecentenárium kapcsán a város szeretett volna valami plusz programmal előrukkolni, ami más, mint a megszokott. Az „Ifjúságért” Egyesület tagjaiból verbuválódott szervezőtársaimmal akkor jött az ötlet, hogy világzenei fesztivált kellene csinálnunk. Abban az időben más, hasonló világzenei megmozdulás sokkal kevesebb volt az országban, a legjelentősebb a Kaláka Fesztivál volt, ami ma már közel negyven éves, illetve a például a WOMUFE (World Music Festival, Budapest) hozott el hasonló zenéket a közönség számára.

 

- Hogyan emlékszik vissza az első fesztiválra?
- Már akkor is háromnapos volt: itt volt a Kaláka együttes, hegedült bandája élén Lajkó Félix, és fellépett a Muzsikás is Sebestyén Mártával. A legelső fesztivál színhelye is a mostani Tiszai hajósok tere volt, viszont az első napon sajnos zuhogott az eső, úgyhogy a későbbi Ifjúsági Házban, az akkor még Ságvári Művelődési Központban bonyolítottuk le az első napot. Már az első fesztiválok idejében is törekedtünk arra, hogy külföldi előadókat is meg tudjunk hívni. Az évek során azóta is számtalan határainkon túli előadót hívtunk el. De jellemzően csak az utóbbi 7-8 évben vált rendszeressé, hogy több külföldi előadó is színpadra léphessen a Tisza partján.

 

- Minden évben különleges zenekarokat hív meg az Örökség Világzenei Fesztiválra, hogyan találja meg őket?
- Nagyon sokszor ők találnak meg engem. Sok fiatal zenész van, aki megfordul különböző zenekarokban, és van, aki több formációval is visszalátogat a fesztiválra. Természetesen nekik érdekük, hogy minél több helyen fellépjenek. Idén egyedi, új színfolt lesz például a zsidó népzenét és a hard rock elegyét játszó Stetl nevű zenekar is, de egy magyar-marokkói népdalénekes, Guessous Majda Mária, Mesinda nevű formációja is különleges dallamokat hoz el a fesztiválra.

 

- Nagyon sok fiatal zenekar és zenész is fellép a fesztiválon…
- Nagyon sok tehetséges fiatal zenész fordul a világzene felé, és rájönnek, hogy ebben tudnak kiteljesedni. Én mindig meg vagyok lepődve, hogy a fiatal, tizen-huszonéves színpadon álló zenészek hogyan kerülnek kapcsolatba a világzenével, miközben egyre több kortársukat szippantja be az internet, az okostelefonok világa. Ezek a fiatalok a nagyszüleik idejében játszott zenéket dolgozzák fel és állítják színpadra hihetetlenül izgalmas variációkban, vagy éppen a tőlük teljesen távol élő népek zenéjét gondolják újra. És nem is beszélve arról, hogy vannak olyan zenekarok, ahol a tagok egyik része eredetileg rockzenész, míg a másik része inkább népzenészi tapasztalatokkal rendelkezik. A fiatal, új formációk bemutatása mellett persze törekszünk arra is, hogy a közönséget vonzó, a műfaj sztárjainak tekinthető előadókat is köszönthessünk a Tiszai hajósok terének nagyszínpadán. Idén Ferenczi György és a Rackajam (augusztus 18-án) és a manapság már igen ritkán koncertező, egyébként pedig Szolnokról indult, Tigris együttes (augusztus 19-én) koncertje izzítja majd a remélhetőleg amúgy sem hűvös estéket.

 

- 1996-ban rendezték meg először a fesztivált, akkor milyen volt Szolnokon a fesztiválkultúra?
- Akkor bő öt évvel voltunk a rendszerváltozás után, sok minden kezdett kialakulni. Kezdtek kinyílni a kapuk, a lehetőségek, sok újat is kellett tanulni. A 90-es évek közepén Szolnokon komoly klubélet volt, akkor futott fel az Origo-klub, de az akkori ÁÉV Munkás Szálló (a mai Student Hotel) mögötti épületben is voltak bulik, sőt a kosárcsapat szurkolóinak törzshelyén, a tiszaligeti Fabárban is voltak megmozdulások, ott fellépett többek között még Hobo is.
A fiatalok akkor sem zavartatták magukat, ha táncolni kellett ismeretlen emberek előtt: 1989-től nagyjából 1993-ig szerveztem a Klub 200 nevű hely programját, amelynek a Csomóponti Művelődési Ház adott otthont. Ott igazi „ereszd el a hajam” bulik voltak: sok pörgős rockszám mellett, volt egy halom punk zene is, és az „úri közönség” a koordinálatlan mozgások szabad terének nevezett parketten adhatott számot tánctudásáról.

 

- Hogy érzi, mennyire tetszik a szolnokiaknak ez a multikulturális zenei kínálat?
- Egészen biztosan tudom, hogy Szolnokon is megvannak a világ történései felé nyitott emberek pont úgy, mint az ország bármely pontján. Szerintem azért jó, hogy létezhetnek olyan fesztiválok, mint a Tiszavirág, vagy az Örökség, mert pont azt a sokszínű változatosságot eleveníti meg, ami az emberek világát egyébként is jellemzi. Ennek a fesztiválnak a különlegessége a zenei stílusokban és a népzenéből burjánzó új hajtásokban rejlik, a magyar, dél-szláv motívumok mellett például az arab, a zsidó, és a távol-keleti zenékre építkező kompotíciókban. Ez mind azt közvetíti a hallgatóknak, hogy az emberben, mint élőlényben az egyik legzseniálisabb dolog az, hogy egyedei, csoportjai rendkívül különbözőek. Az ember létének másik nagy ajándéka a zene, és az, hogy úgy tudja általa az érzelmeit kifejezni, mint szinte semmi mással.

 

- A világzene az rétegzene?
- Általában szeretik rámondani, hogy igen, de szerintem ezt így nem lehet egyértelműen kijelenteni. Bár nem tartom magam zenei szakértőnek, ez a kérdéskör azért árnyaltabb megközelítést kíván. Az én tapasztalatom szerint nagyon sok ember szereti a műfajok egyedi keveredését, továbbá szerintem nem is lehet csak egyfajta zenéért rajongani és állandóan azt hallgatni. Leginkább a nyitottság, egyfajta belső igényesség a fontos: hogy meghallgassuk más népek dallamait, és ezzel bővítsük a világról alkotott képünket, látóterünket. Mert addig senki nem tudja eldönteni, hogy mit szeret és mit nem, amíg nem kóstol bele.

 

-  A közönségben sok fiatalt lát?
- Tulajdonképpen igen, de lehetnének többen is. Hogy viszonylag sokan távol maradnak, annak talán az is az oka, hogy nyárvégi az időpont: azok a családok, akik megtehetik, az augusztus 20-i hétvégén még elmennek egy utolsó kirándulásra, néhány napos nyaralásra, mert utána már el kell kezdeni visszarázódni az iskolába, munkába.

 

- Tudatosan erre az időpontra szervezi?
- A legelső perctől fogva direkt augusztus 20-ára terveztük a fesztivált. Ezen az ünnepi napon számtalan ember megfordul a város Tisza-parti rendezvényén, és így olyanok is megállnak, meghallgatják a mi színpadainkon fellépő előadókat, akik talán még sohasem hallgattak ilyen, vagy ehhez hasonló zenéket. Nekünk, szervezőknek az a feladatunk, hogy minél több lehetőséghez juttassuk a látogatókat, hogy eldönthessék, mi az, ami közel áll hozzájuk, amit igazán megszeretnek.

 

- A zene mellett milyen gasztronómiai kínálatra lehet számítani idén?
- Immár több éve hagyomány, hogy jellemzően a környékbeli országok ínycsiklandó kínálatából próbálunk minél érdekesebbeket elhozni. Igaz, hogy virágzik a hazai kézműves sörkultúra, de azért sem orrolnak meg ránk a fesztivállátogatók, ha mi minőségi cseh sörökkel fogadjuk őket. A törekvésünk egyértelmű az, hogy a kínálat minél szélesebb és csábítóbb legyen mind az ital, mind a harapnivaló választékában.







Hirdetés

Keresés

Ajánló

Szolnok Megyei Napló 2017.10.18. 41.szám
Presztízs magazin 2017. IV. évfolyam 3.szám
Médiaajánlat

Hírek röviden


Facebook


Webmail



 

Időjárás


Hirdetések

Szavazás

Melyik a legkedveltebb szolnoki hírforrása, honnan értesül leggyakrabban a szolnoki hírekről?


♦ Helyi internetes oldalak (71.43%)


♦ Helyi rádiók (0%)


♦ Helyi televízió (0%)


♦ Ingyenes újságok (28.57%)


♦ Napilap (0%)


Hirdetések

Etarget