Ma 2017. 12. 13, szerda, Luca napja van.

Szolnok az Árpád-korban: Az ispánsági- és megyeközpont környezete

2017.08.09 14:58. - Kovács Janka

A Presztízs magazin ez évi számaiban az Árpád kori Szolnokot vesszük górcső alá. A megelőző, tavaszi számban áttekintettük a Szolnok megye (comitatus, provincia, districtus) kialakulása kapcsán napvilágot látott teóriákat, levonva a konklúziót, hogy annak székhelye kétségkívül a Tisza-parti Szolnokon volt. A következőkben az ispánsági- és megyeközpont környezetét mutatjuk be, a garamszentbenedeki apátság 1075. évi alapító- és adománylevele alapján.

Hirdetés

- Dr. Kertész Róbert -

A szolnoki várispánsági- és vármegyeközpont 11. századi létét egyetlen írott forrás, a garamszentbenedeki apátság 1075. évi alapító- és adománylevele támasztja alá. Mielőtt belefognánk a forrás ismertetésébe szeretnénk hangsúlyozni, hogy az nem városalapító oklevél – mint ahogy azt sokan még napjainkban is gondolják –, hanem a település legrégebbi írásos emlékét őrzi. Az apátságot I. Géza király kiterjedt birtokhálózat urává tette, amelyek az ország területén elszórva feküdtek. Szolnok neve az uralkodó által a bencés rendháznak adományozott két Tisza menti birtok összeírásával kapcsolatosan kerül említésre. Magáról a kora Árpád-kori székhelyről azonban lényegében semmit nem tudunk meg, mindössze annyit, hogy a donáció időpontjában már bizonyosan létezett.
 

A garamszentbenedeki apátság alapítólevelében összesen négy alkalommal találkozhatunk Szolnok említésével, különböző kontextusban: via Zounuk, cives Zounuk, villa urbanorum Zounuk és iuxta Zounuk. Feltűnő, hogy míg az összes identifikálható topográfiai pont (Kengyel víz, Kengyel víz révje, Varsány/Tiszavarsány, Szanda, Uetcudi sírja, Zebeli völgy) kivétel nélkül a Tisza bal partján található, addig Szolnok és a Millér-torkolat a szőke folyó jobb partján lokalizálhatóak. Elsőként Kristó Gyula hívta fel a figyelmet arra, hogy a szolnoki várnépek (cives Zounuk) és a szolnoki várnépek faluja (villa urbanorum Zounuk) kifejezések a Szolnok közvetlen környékén kialakult várszerkezet részeiként értelmezhetőek.


Az ispánsági székhely közelében elterülő Pél (Pelu) elnevezésű birtok több középkori település határát egyaránt magában foglalta. Laszlovszky József rámutatott arra, hogy „az eddigi feldolgozások a középkori források nyomán két településsel, Kengyellel és Tenyővel próbálták azonosítani. A név több oklevélben előfordul később Pél, Peló, Pelu, Pelw és Pelő formában, de amíg egy 1436-os oklevél Kengyellel azonosnak mondja, addig egy 1442-es oklevélben Tenyőt nevezik így. Az 1075-os oklevélben azonban nem Pelu nevű településről, hanem terrától van szó. A XI–XIII. században ugyan a falu terra jelentéssel is bírt, és később a possessió vette át ilyen értelemben jelentését, de elsődleges jelentése ebben az időszakban is egy adott földterület volt, vagyis földbirtok, amelyen ugyanúgy több település is lehetett, de akár település nélkül is szerepelhetett. Véleményünk szerint Pelu egy jellegzetesen korai, esetünkben nyilván XI. századi nagy kiterjedésű földbirtok volt, amelyet viszonylag pontosan körülhatároltak, és később területén több település is létrejött, illetve több falu határrészét képezte. A későközépkori oklevelek kiállítói nyilván ezért próbálták meg azonosítani azokkal a településekkel, amelyek saját korukban más néven, de ugyanazon a területen helyezkedtek el. Így természetes, hogy több ilyen falu is volt. Ezért nem szükséges sem Kengyellel, sem Tenyővel azonosítani ezt a területet.”

A forrásban szereplő egyes települések helyének meghatározásában nemrégiben Selmeczi Lászlónak sikerült előrelépnie, és egy reális magyarázatot felvázolnia. Munkája során nemcsak az oklevél korábbi elemzésének ellenőrzését végezte el, hanem a rendelkezésre álló régészeti terepbejárási, valamint 18. század végi és 19. század közepi történeti térképek adatait egyaránt figyelembe vette. Mindezek alapján arra a megállapításra jutott, hogy a bennünket közelebbről is érdeklő szolnoki várnépek faluja (villa urbanorum Zounuk), a Kengyel víz révjénél (portus aque Kengelu), „a Tisza meder két ágra szakadásánál megfigyelt Árpád-kori faluval, amely a késő középkorban újjáéled (Derzsigát?), esetleg Alcsival Ácsi) azonosítható.” A neves régész fenti értelmezését támogatja, hogy az 1075. évi határjárás során nem került említésre a Tiszán való átkelés, tehát mindvégig a szőke folyó bal partján maradtak. Azt viszont pillanatnyilag még nem tudjuk megmondani, hogy a 11. században mekkora lehetett Szolnok határa – egyedül az tűnik bizonyosnak, hogy a keleti széle a Millér mentén húzódhatott.







Hirdetés

Keresés

Ajánló

Szolnok Megyei Napló 2017.12.06. 47.szám
Presztízs magazin 2017. IV. évfolyam 4.szám
Médiaajánlat

Hírek röviden


Facebook


Webmail



 

Időjárás


Hirdetések

Szavazás

Melyik a legkedveltebb szolnoki hírforrása, honnan értesül leggyakrabban a szolnoki hírekről?


♦ Helyi internetes oldalak (71.43%)


♦ Helyi rádiók (0%)


♦ Helyi televízió (0%)


♦ Ingyenes újságok (28.57%)


♦ Napilap (0%)


Hirdetések

Etarget