Ma 2017. 11. 22, szerda, Cecília napja van.

A világhírű kunhegyesi matematikus levelezett a szolnoki kisdiákkal

2017.10.27 10:26. - Kovács Janka

Dr. Csépai Ferenc az 1970-es évek közepén, a Verseghy Ferenc Gimnázium elsőéves diákjaként talált rá egy iskolatörténeti naplóban a Kunhegyesen született, majd ugyanebbe a gimnáziumba járó, világhírű matematikus levelére. Szegő Gábor nevét ma egyik nagy múltú általános iskolánk viseli (a korábbi Koltói Anna Általános Iskola), valamint a  Verseghy gimnázium matematika versenyének is névadója.  

Hirdetés

A cikk az őszi Presztízs magazinunkban jelent meg.

 

Szegő Gábor Kunhegyesen született 1895-ben. Ide járt általános, azaz akkor még elemi iskolába, majd tanulmányait a szolnoki Magyar Királyi Állami Gimnáziumban (a mai Verseghy Ferenc Gimnázium) folytatta. Már akkor kitűnt matematikai képességeivel, és 1912-ben megnyerte a „Mathematikai és Physikai Társulat" tanulmányi versenyét. Miután leérettségizett, a Pázmány Péter Tudományegyetemen matematikát és fizikát hallgatott. Az egyetemen olyan tanárai voltak, mint Eötvös Lóránd, Bauer Mihály, és Beke Manó is. Később a berlini, majd a göttingeni egyetemen tanult. Felesége Neményi Erzsébet Anna vegyész volt, akitől két gyermeke is született. A Berlini Egyetem magántanára lett, később Köningbergben nevezték ki egyetemi tanárnak. Hitler hatalomátvétele után az Egyesült Államokba menekült, zsidó származása miatt. Ott először fizetés nélküli tanár lett a St.Louis Washington Egyetemen, majd Stanfordban 1938-ban tanszéket kapott, ahol 1953-ig dolgozott és nevéhez fűződik a matematika tanszék létrehozása. 1960-ban ment nyugdíjba, ezután csak matematikai konferenciákra járt. 1969-ben előadást tartott Budapesten korábbi tanárának, Fejér Lipótnak munkásságáról. 1986. augusztusában hunyt el az USA-ban. 141 tudományos dolgozatot, illetve 7 könyvet publikált. Az Ortogonális Polinomokról írt munkájával ő teremtette meg a konstruktív függvénytan alapjait.
 

- Talán nem is utazott volna el Szolnokra, egykori gimnáziumát még egyszer meglátogatni, ha kisdiákként neki küldött levelem nem eleveníti fel benne gimnáziumi éveit, életre keltve diákkora iránti nosztalgiáját – kezdte a visszaemlékezést Dr. Csépai Ferenc, aki 15 évesen merész álmokat kergetve írt levelet a híres matematikusnak. Közös történetüket Kovács Gyulának, a Verseghy egykori tanárának köszönheti.
 

- 1975-ben, mikor első éves gimnazista voltam a Verseghy Ferenc Gimnáziumban, az egyik órán helyettesítő tanárt kaptunk, aki történetesen Kovács Gyula tanár úr, a gimi egykori kémiatanára volt. Mikor egy helyettesítő tanárt kapnak a diákok, akkor mindig lazább az óra, hiszen nincs felelés, nincs számonkérés. Ezért ő inkább egy osztályfőnöki órát tartott. Behozott egy iskolatörténeti naplót, ami talán még most megvan az iskolában. Az egyik oldalára be volt ragasztva egy levél, amit Szegő Gábor írt az USA-ból egykori iskolájához. A levélen ott állt a kaliforniai Stanford Egyetem fejléce. Az akkori tinédzservilág 1975-ben Amerikáról álmodozott, a kommunizmus még nem kezdett el lazulni, de talán már egy picit jobb volt a helyzet, mint korábban – mesélte Ferenc visszaemlékezve.
 

- Ahogy a többi barátom, és talán számos kortársam, én is arról ábrándoztam abban az időben, hogy kijuthassak az Amerikai Egyesült Államokba: először csak tanulni, majd talán dolgozni is. Mikor megláttam Szegő Gábor levelét, az az ötletem támadt, hogy írok neki egy levelet, és megkérdezem, tudna-e abban segíteni, hogy a tengeren-túlon járjak egyetemre – nevetett Dr. Csépai Ferenc. Rögvest tollat ragadott és papírra vetette kérését a szolnoki kisdiák.
 

- Természetesen édesapám is segített megírni a levelet, hiszen akkor még kisdiák voltam. Május környékén küldtük el, és miután eltelt a nyári szünet, visszatértem az iskolába, szinte meg is feledkeztem róla. A történet itt válik izgalmassá, hiszen nem is számított arra, hogy ennek kapcsán meg kell majd jelennie az akkori igazgató szobájában.
 

- Mikor szeptemberben elkezdődött az iskola, egyszer csak hívatott az igazható. Nagyon megijedtem, mert el sem tudtam képzelni, miért kell a dirihez mennem. Elkezdett kérdezgetni, hogy ismerek-e egy Szegő Gábor nevű embert… Esküszöm, először fogalmam sem volt,  hogy miről van szó, csak néhány perc elteltével ugrott be. Feltette a kérdést, hogy írtam-e neki levelet. Elég kemény volt a hangulat, amiből éreztem, őszinte választ vár, így elmondtam neki, hogy valóban írtam, mégpedig arról, hogy szeretnék az Egyesült Államokban egyetemre járni, ehhez kértem segítségét. Mivel meggyőződéses, elkötelezett kommunista volt, egy óriási leszidást kaptam: hogy merek egy tőkés, imperialista országba írogatni az ő engedélye nélkül – meséli Ferenc.

 

- Végül elővett egy borítékot az asztaláról, amit Szegő Gábor írt. Mint kiderült, a prof elhagyta a címemet, és csak arra emlékezett, hogy ugyanabba a gimnáziumba járok, mint ahova egykor ő is. Válaszát a szolnoki „Főgimnázium Igazgatójának” címezte. Az évtizedek óta emigrációban élő professzor a hidegháború lecsengő korszakában jól tudta, hogy az USA-ból érkező válaszában nem írhat őszintén kívánságommal kapcsolatban. Nem akarta, hogy levelezésünkből bármi bajom vagy hátrányom származzon, így az általa kitalált „fedő sztori” szerint: szívesen kölcsön adja azt a tankönyvet, amit levelemben kértem tőle. Azt, hogy mit írt, sajnos nem tudhattam, mivel iskolaigazgatóm, csak őszinte beismerő vallomásom után adta át Szegő professzor úr levelét. Mint kiderült, abban az időben felváltva élt Budapesten és az USA-ban, és mivel éppen több hónapot töltött Budapesten, ezért megírta, hogy szívesen találkozna velem a Magyar Tudományos Akadémia vendégházában, Budán, hogy személyesen adhassa át nekem azt a bizonyos kölcsönkönyvet.  – Ferenc is igen izgatott lett és kíváncsian várta a találkozót a matematikussal, hiszen nem is hitte volna, hogy valóban kap választ a levelére.

- Mikor találkoztunk, 1976 őszén, elég idős volt, és nem is volt már aktív. Akkor elmesélte, hogy ezt a levelet egy olyan vacsorán is felolvasták, ahol az asztaltársaság híres amerikai és Magyarországról kivándorolt  professzorokból állt. Elmondásuk szerint mindenki mosolyogva, kissé meghatódva hallgatta levelemet, mely egy kedves momentuma lett a kaliforniai társasági eseménynek. Akkor úgy döntött, találkozik velem. Levelemben, mint már ismert, afelől érdeklődtem tőle, hogyan tudnék kinti egyetemen tanulni? Találkozásunkkor azt javasolta, valamilyen egyházi ösztöndíjat pályázzak meg.
 

- És megpályázta? – tudakoltuk. – Ma úgy mondanánk, elengedtem ezt a történetet…., mivel nem voltak egyházi kapcsolataink, nem volt tudomásunk ilyen jellegű pályázatokról, így reálisabb célt tűztem ki magam elé: a szegedi orvostudományi egyetemet.  Ők a szüleimmel továbbra is leveleztek, édesapám rendszeresen küldött neki régi, szolnoki képeslapokat és fotókata kapcsolatot később ők tartották.
 

- Milyen volt a jelleme? Hogyan emlékszik vissza Szegő Gáborra? – kérdeztük. - Nagyon kedves, szerény ember volt, igen közvetlen, jóságos. Vele volt az akkori párja, mert az előző felesége már elhunyt. Betegsége miatt volt egy ápolónője, aki mindenhová kísérte. Sajnos egy atya-fiú barátság nem alakult ki köztünk, ennek persze a nagy korkülönbség mellett az is lehetett az oka, hogy ő matematikus volt, engem pedig az orvostudományok foglalkoztattak… Mégis nagyon szívesen emlékszem vissza arra az időre, mikor találkoztunk…  

Később Szolnokra is ellátogatott a matematikus.
- A feleségével jártak Szolnokon két ízben is: emlékszem, a Tisza Szállóban ebédeltünk, meglátogatta egykori gimnáziumát, sétált az öreg folyosókon, boldognak tűnt. Látogatása éppen valamilyen iskolaszüneti napra esett, így szinte üres volt az épület, de találkozott Kovács Gyula tanár úrral is, aki az említett iskolatörténeti naplót gondozta.  Aztán szép lassan elmaradtak a levelek….  – mondta Dr. Csépai Ferenc.

 

Természetesen a tárgyi emlékek is megmaradtak a matematikustól, amelyek a család tulajdonában vannak egy dobozban. A levelezéseket, a közös fotókat és a dedikált matematikai könyvet is megőrizték. De a legfontosabbak, a szép emlékek: a  levél és a találkozás izgalma még most is elevenen él Dr. Csépai Ferenc emlékeiben.







Hirdetés

Keresés

Ajánló

Szolnok Megyei Napló 2017.11.15. 45.szám
Presztízs magazin 2017. IV. évfolyam 3.szám
Médiaajánlat

Hírek röviden


Facebook


Webmail



 

Időjárás


Hirdetések

Szavazás

Melyik a legkedveltebb szolnoki hírforrása, honnan értesül leggyakrabban a szolnoki hírekről?


♦ Helyi internetes oldalak (71.43%)


♦ Helyi rádiók (0%)


♦ Helyi televízió (0%)


♦ Ingyenes újságok (28.57%)


♦ Napilap (0%)


Hirdetések

Etarget