Ma 2020. 5. 26, kedd, Fülöp napja van.

Hétéves kora óta készít késeket a szolnoki Olajos János

2020.03.23 14:50. - Kovács Janka

Legelső kését egy gépi fűrészlapból kreálta meg a szolnoki Olajos János. Azóta vált szenvedélyévé a késkészítés, ám pénzre soha nem váltja, hanem általában ajándékba adja, mellyel - a babonával ellentétben - még egyetlen barátságát sem szúrta el.


- Kést bárki tud készíteni, szinte bármiből. Akár egy répából is lehet késformájú tárgyat konstruálni, viszont nyilván az más dolog, hogy vágni éppen nem lehet vele. Nekem az a mottóm, hogy szinte bármilyen anyagból elő lehet állítani – mondta János, aki egyből eloszlatta a késkészítés bonyolultságát, ám mégis maradtak bennem kérdések. Majd elmesélte, hogyan fabrikálta meg első vágóeszközét:

- Hétéves voltam, amikor nekiláttam az első késem elkészítésének és iskola után két héten keresztül nyekeregtettem a gépi fűrészlapot csiszolás közben. Amikor elkészültem vele és a családban senki sem süketült meg ez idő alatt, édesapám fúrt rá két lyukat, nyélként bakelitet rakott rá, majd összeszegecselte és végül lecsiszolta a felesleget róla. Azóta vált szenvedélyemmé e tárgyak megalkotása – kezdte történetét.

Nem vallja magát profi késgyártónak, csupán amatőrnek, de mindig szeret új formákat kitalálni és ezeket mind megvalósítani. A „késezés” úgy kezdődik, hogy először is lerajzolja a tervét.

- Egyáltalán nincs kézügyességem, tehát behozhatatlan hátrányból indulok a profikkal szemben, de kellő alázattal és odafigyeléssel megoldok mindent. A készítést többfajta aspektusból is meg lehet vizsgálni: annak az anyagnak, aminek megfelelő a vastagsága és lehet rá öt vonalat rajzolni, az már szobrászkodásra is alkalmas. Szép kés megalkotásához esztétika kell, jó kés készítéséhez anyagismeret, míg egy használható és ugyanakkor esztétikai élményt is nyújtó kés legyártásához mindkét összetevő elengedhetetlen – ekkor előhúzott a fiókból egy remek tapintású, jól húzó darabot.

Mivel hétközben nem mindig van ideje arra, hogy hódoljon a hobbijának, ezért gyakorta hétvégén áll neki. Egy csodálatos darab kb. öt-hat óra alatt kerül ki kezei közül. A folyamatokról blogot is vezet, ahol nem tanácsot ad másoknak, hiszen nem érzi magát profinak, viszont az olvasók elcsíphetnek néhány fogást tőle. Korábban kézzel csiszolt, majd később munkatársai, főnökei és barátai meglepték egy csiszológéppel, amivel lecsökkenthető az elkészítési idő és pontosabb, szebb lehet a végeredmény is.

Találkozásunk elején azzal kezdte beszámolóját, hogy bármiből lehet kést készíteni – ezt ő be is tartja. A készítésnél főleg reszel, de ha rendelkezésére áll jó minőségű acél, akkor annak tűzzel kell érintkeznie és ebben segítségére lehet egy gázkohó vagy egy szenestégely. Mindehhez hozzátette, hogy műhelyében három dolog nem található meg: derékszög, mérőszalag és tolómérő. Cserébe viszont vannak alapanyagai, gépei és alkotási vágya. Általában másodnyersanyagokkal szokott dolgozni, hiszen nem pénzt akar keresni, így általában nem megvásárolja a nyersanyagokat, hanem igyekszik jó minőségű darabra lelni, és azzal tevékenykedni.

- Októberben készítettem egy kést, amelynek nyeléhez megmentettem egy beteg, gombás fát. Leszedtem róla a felesleget, lekerekítettem, csiszoltam, majd a benne maradt levegőt vákuummal kiszívattam, végül lekentem műgyantával. Hozzátenném, egy kézi vákuumpumpával és egy befőttesüveggel vittem véghez a két utolsó műveletet… A végeredmény pedig még számomra is elképesztő lett. Az acél tekintetében is törekszem az újrahasznosításra, azaz az alapanyagaim közt körfűrész, véső is szokott lenni. Így ez nemcsak költséghatékony, hanem új életet is lehet lehelni a kidobásra szánt tárgyakba– mesélte.

A késkészítőnek természetesen van kedvenc formája is, Jánosnak ez a „nesmuk”, magyarra fordítva púpos késnek lehetne nevezni. A hagyományosak mellett, első bicskáját idén készítette el Ligeti Sándor késkészítő emlékére, aki rendszeresen árulta azokat a szolnoki karácsonyi vásárban, mígnem tavaly elhunyt.

- Mivel korábban sosem készítettem, ezért belefogtam ebbe: csupán egy kis rugó, acél és két panel kellett hozzá. Míg egy kést 25-27 munkafázis elkészíteni, addig egy bicskát nem sokkal több, mint száz munkafázis, tehát háromszor annyi idő.

János nem adja el a késeket. Kicsit meg is lepődtem, mert ha mindezeket barátoknak és ismerősöknek adja, akkor a babona szerint könnyen elszúrhatja a kapcsolatokat. Erre a babonára is van egy babona, amivel eltörölhető mindez.

- Az egyik ellenszer erre egy érme: ha adok valakinek egy kést, és ha az belenyúlva a zsebébe odaadja nekem az ott található legkisebb összeget, akkor máris nem ajándékba kapta, hanem „fizetett” érte. Még ha csak 5 forintot is. Emellett van még egy babona: aki adja a kést, annak a másik kezéhez kell érinteni a pengéjét, közben pedig el kell mormolnia, hogy „ő az új gazdád, ne bántsd, ne fordulj ellene”!

János ellen még egyetlen kése sem fordult. Imádja a hobbiját. Ha valaki vagy valami ihletet ad neki, abból szinte azonnal egy újabb kés lesz. És ahogy eddig is rengeteget készített, úgy ezután sem szeretne leállni vele.

 







Hirdetés

Keresés

Ajánló

Szolnok Megyei Napló 2020.05.20 (19. szám)
Preszízs magazin 2020. tavasz
Médiaajánlat

Hírek röviden


Facebook


Webmail



 

Időjárás


Hirdetések

Szavazás

Melyik a legkedveltebb szolnoki hírforrása, honnan értesül leggyakrabban a szolnoki hírekről?


♦ Helyi internetes oldalak (71.43%)


♦ Helyi rádiók (0%)


♦ Helyi televízió (0%)


♦ Ingyenes újságok (28.57%)


♦ Napilap (0%)


Hirdetések

Etarget