Ma 2020. 8. 4, kedd, Domonkos napja van.

Hogyan indult a japán-magyar barátság?

2020.04.12 14:53. - Kovács Janka

Kovács Mihály neve nem ismeretlen a szolnokiak előtt, hiszen a magyar kultúra népszerűsítéséért és a japán-magyar kapcsolatokért rengeteget tett az elmúlt évtizedekben. Misi bácsival a lakásán találkoztunk. Mesélt az ősszel kapott díjáról, a japán kapcsolatairól és különleges babagyűjteményéről is.

Hirdetés

Novemberben kapta meg a hírt, hogy a japán kormány által adható egyik legmagasabb elismerésben részesült: „A Felkelő Nap Rendje Arany és Ezüst Sugarakkal” kitüntetést veheti majd át a japán-magyar kapcsolatokért. Magát a díjat fizikailag január 22-én, a Magyar Kultúra Napján vette át a magyarországi japán nagykövettől, aki beszédében elismerően nyilatkozott róla és munkásságáról. A díjról érdemes tudni, hogy 1875-ben alapította Meidzsi japán császár és ez az első nemzeti kitüntetés, amit a japán kormány adományozott. A kitüntetést olyan személyek kapják, akik kiváló eredményeket értek el a következő területek valamelyikén: nemzetközi kapcsolatok, a japán kultúra terjesztése, fejlesztés a saját szakterületen, a jólét fejlesztése vagy a környezet megóvása. 2003-tól a rend legmagasabb szintű fokozata önálló renddé vált: Paulownia virág-rend nagy zsinórja néven.

A Felkelő Nap érdemrend a harmadik legmagasabb, japán kormány által adományozott kitüntetés, azonban a legmagasabb általánosan adományozott rend. Ugyanis Japán legmagasabb kitüntetése, a Krizantém-rend, állami vezetőknek vagy uralkodóknak fenntartott rend, a második legmagasabbat pedig, a Paulownia virág-rendet általában politikusok kapják.

Eme kitüntetés mai változatát nem japán személyek is megkaphatják 1981 óta, bár több külföldinek is adományozták már a második világháború előtt is. 2003 óta pedig női kitüntetettek is vannak, ezt megelőzően a nők a Drága korona-rendet kaphatták meg. A kitüntetés átadását a miniszterelnök dekorációs hivatala adminisztrálja. A császár nevében adományozzák és posztumusz is adható.

 

Misi bácsi szobája telis-tele van kincsekkel, melyeknek nem pénzbeli értékük van, sokkal inkább számára és a magyar kultúra további ápolását tekintve, eszmei. Rengeteg könyv, emlékplakett, fotó és kerámia kapott helyet a szobában, amelynek egyik sarkában mintegy száz japán baba is látható. Ahogy az életében, úgy a szobájában is keverednek a japán és a magyar népi elemek. A babák feletti falon pedig a nemrégiben kapott óriási elismerés csüng. Büszkén magyarázta, mi olvasható rajta.

- Beszél japánul?

- Csak néhány alapvető kifejezést tudok. Olyan szerencsés helyzetben voltam és vagyok, hogy mindig volt mellettem tolmács, a mai digitális korban pedig az internetes fordító segítségével szoktam a japán barátaimmal levelezni. A gép ugyebár nem tudja helyesen lefordítani a szöveget, ezért néha ez igen humoros szokott lenni, de örülök, hogy sikerül legyőzni a nyelvi korlátokat.

- Meglepte, hogy Ön kapta ezt a díjat?

- Nagyon meglepett és hatalmas köszönettel tartozok érte. Hónapokon keresztül tartott, míg hozzám került. Először csak a hír jutott el hozzám, később fizikailag át is adták nekem januárban, majd februárban a keretet is megkaptam hozzá.

- Mióta van kapcsolatban a japánokkal?

- Körülbelül 37 éve. Szolnok város és Yuza kapcsolata 1983 őszére datálódik, amikor a Szolnoki Tisza Táncegyüttes meghívást kapott Japánba, egy vendégszereplésre. Ahogy az ma is lenni szokott, családoknál voltak elszállásolva a gyerekek és először ők voltak velük kapcsolatban. Ekkor én még nem mentem ki, viszont decemberben már a kinti vendéglátók jöttek hozzánk látogatóba. Természetesen őket is családoknál helyeztük el. A kapcsolat legszebb része éppen ez, amikor egy család helyet ad a másik nemzet gyermekének. Az első alkalom nagyon jól sikerült, összebarátkozott a két nép. Azóta is többször volt már kint a szolnoki együttes náluk. Később én is voltam velük és nemcsak a néptánc, hanem a kultúra más területén is próbáltunk kapcsolatokat teremteni, ennek köszönhetően Szolnokról több mint ezren voltak már kint Japánban. Lehet, hogy meglepő és hihetetlennek tűnő számot mondtam, de azt sem tartom kizártnak, hogy még ennél is többen. Sorolom: a Tisza Táncegyüttes négy alkalommal, a Kodály Kórus, a Tiszaparti Gimnázium leánykara, a Bartók Béla Kamarakórus, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar, a Szolnoki Fúvósötös, a Jászkun Fotóklub, emellett tárgyalkotó népművészek, diákok is kilátogattak és az előbb említett csoportokból volt, amelyik többször is megfordult ott. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően más polgárok is voltak kint, hiszen itthon összebarátkoztak velük. Rendkívül széles lett ez a kapcsolat! Ennek köszönhetően, 1994-ben testvérvárosi kapcsolatot is kötött Szolnok város Yuzával.

- Ön is rendszeresen járt ezekkel a csoportokkal?

- Természetesen, igen. Összesen kilenc alkalommal voltam kint. Ez részben annak is köszönhető, hogy Yuzán kívül elég szoros kapcsolatot építettünk ki yokohamai barátainkkal is. Amikor megérkezünk Tokióba a repülőgéppel, akkor először náluk szoktunk aludni.

- A kapcsolatok csak baráti viszonyra értendők vagy valamilyen hivatalos formába is öntötték őket?

- Az első találkozások sikerének köszönhetően alakult egy japán-magyar Tisza Baráti Társaság. Kint tartózkodásunk egyik alkalmával, az 1990-es évek elején ennek a társaságnak az elnöke megkért engem: segítsek neki abban, hogy a fia egy évre Magyarországra jöhessen. Természetesen rábólintottam. A fiam éppen egyetemre járt, emiatt a szobája üres volt, így hát ez a japán fiú költözött be hozzánk. Szinte nem is baráti, hanem családias kapcsolat alakult ki mindkét család között. És ahogy a mesékben is lenni szokott, az egy év letelte után érte jött az édesanyja és az édesapja, akik a feleségemnek és nekem egy-egy retúrjegyet hoztak ajándékba, köszönetképpen. Meginvitáltak bennünket, hogy mi is látogassuk meg az ő rokonságukat. Úgy mutattak be nekik minket, mint a gyerekük magyar anyja és magyar apja!

- Mit tart a legértékesebbnek a kapcsolatban?

- A két nemzetség közötti baráti kapcsolatot. Már közel négy évtizedre nyúlik vissza a barátság és mindenki arra törekszik, hogy ápolja ezt, ami sokszor már-már családiassá válik. Idén március 18-ra is vártuk volna a - sorban - 26. diákcsoportot, de sajnos a járvány miatt el kellett halasztani ezt a találkozást. Rettentően sajnálom, hiszen ez a gyerekeknek mindig nagy élmény! Miután lecseng ez a dolog, később bizonyára be fogjuk majd pótolni.

- Amikor először találkoztak a japánok a magyar kultúrával és a néptánccal, mi volt róla a véleményük?

- Ezt nagyjából úgy tudnám elmondani, hogy körülbelül olyan hatást váltott ki belőlük a magyar néptánc és a népzene, mint amikor Afrikából hozzánk érkezik egy művészeti csoport. Ezzel azt akarom mondani, hogy teljesen lenyűgözte őket és beleszerelmesedtek a kultúránkba, ami nem teljesen ismeretlen náluk Kodálynak és Bartóknak köszönhetően. Többször jártunk a kinti iskolákban, ahol azt láttuk, hogy a zenei-oktatási termekben kint függött Kodály, Bartók és Liszt fényképe. Tehát a zene nem volt ismeretlen számukra, de az autentikus magyar folklór, tánc és a magyar temperamentum újdonság volt számunkra. Amikor Bede Feri bácsi megjelent a maga százkilójával a cifraszűrben a színpadon, vagy Takács Gabi nagyon kiváló szólistánk, akinek olyan fizimiskája van, mint akit baltával faragtak volna, tőlük teljesen el voltak ájulja a japán barátaink, nem is beszélve a gyönyörű magyar lányainkról! Úgyhogy megszerették a kultúránkat és bízok benne, hogy további évtizedek állnak még a kapcsolatunk előtt.

- És a pálinka hogy tetszett nekik?

- Mivel a szaké sokkal kevesebb alkoholt tartalmaz, így a mi pálinkánk jóval erősebb nekik. Mondanom sem kell, hogy amikor lecsúszott az első korty, akkor volt nagy krákogás és fintorgás az ötven foktól! Mindemellett nagyon tetszett nekik.

- A sarokban egy csodálatos babagyűjtemény látható. Róluk mit lehet tudni?

- A japánokon kívül nincs a világon még egy olyan nemzet, amelyiknél ekkora kultusza lenne a babáknak. Ez nem azt jelenti, hogy ezeket a babákat a kislányok tologatják a babakocsiban. Ezeknek kultikus jelentésük van! Nincs olyan japán lakás, amiben legalább egy vagy két baba ne lenne. A mi gyermeknapunkhoz hasonló ünnep náluk is létezik, amit a lányok és a fiúk ünnepének hívnak. A lányok ilyen babagyűjteményt kapnak ajándékba és ezeket akkora becsben tartják, hogy elteszik időskorukra és az unokáknak dicsekednek el azzal, hogy hány darab és milyen fajta van belőle. Szerintem ebből nekem körülbelül száz lehet. Ezeket nem vásároltam, hanem valamennyit kaptam. Tudniillik, ha vendég érkezik valakihez, akkor a bemutatkozás után átadja a maga ajándékát és a másik félnek kötelező nagyon örülnie. Majd amikor elmegy a vendég, a házigazdák is átadják a búcsúajándékot. Nekem, ez a szép gyűjtemény a hozzám érkező japán vendégek jóvoltából gyűlt össze.

- A kapcsolatok ápolása mellett milyen további terveik vannak?

- A korábbi években már ültettünk japán díszcseresznyefákat. Ezek termést nem hoznak, de amikor tavasszal megkezdik a virágzást, akkor egész Japán virágba borul. Ekkor a helyiek mindig kivonulnak a cseresznyefaligetekbe, ahol a tavaszban gyönyörködnek és piknikeznek. Szolnokon is van néhány ebből a NEFAG környékén, a Mátyás Király úti iskola udvarán, valamint a Várkonyi téren. Az utóbbit azért ültettük az út mellé, mert ha ezek megnőnek, akkor az ágai alagútszerűen összeborulnak. Ha ez megtörténik, akkor ennek örömére - a japánokhoz hasonlóan - mi is szervezünk majd egy kis összejövetelt.

 







Hirdetés

Keresés

Ajánló

Szolnok Megyei Napló 2020.07.29 (29. szám)
Preszízs magazin 2020. tavasz
Médiaajánlat

Hírek röviden


Facebook


Webmail



 

Időjárás


Hirdetések

Szavazás

Melyik a legkedveltebb szolnoki hírforrása, honnan értesül leggyakrabban a szolnoki hírekről?


♦ Helyi internetes oldalak (71.43%)


♦ Helyi rádiók (0%)


♦ Helyi televízió (0%)


♦ Ingyenes újságok (28.57%)


♦ Napilap (0%)


Hirdetések

Etarget