Első vizsgálat

(előzmény: http://szolnokinaplo.hu/blog/Kismami/2012/01/11/tortenetunk-kezdete/)

Újabb 4 nap telt el és meglátogattam nőgyógyászomat, akit nevezzünk egyelőre Z-nek. Mondtam van két pozitív tesztem, mire első kérdése az volt, hogy ez jó-e? Kicsit meglepődtem, de olvasva a fórumokat, mint megtudtam nem szokatlan kérdés, már rögtön az elején megkérdezik az orvosok, hogy tervezett-e a baba. Mindegy. Válaszoltam, hogy igen, jó. J Megvizsgált és látta a petezsákot és a szikhólyagot. Nagy örömömet, azonban gyorsan lelombozta. 5 hetes voltam és mondta, hogy sajnos a természet még ilyenkor sok furcsa dologra képes és ilyenkor még 30 % -a felszívódik. Menjek vissza két hét múlva és akkor meglátjuk. Így párommal kettőnk titka maradt Picur érkezése. Nagyon soknak tűnik ez a 30 %, de elmagyarázta, hogy régen az ilyen korai terhességet meg sem állapították, nem voltak tesztek, ultrahang. Így gondolom, a nők csak szimplán azt gondolták és talán sokan ma is, hogy kimaradt egy hónap mensi. Mert lehet csak megjön és kész, nem is érzek majd mást, és nincs már baba. De én hittem benne, hogy nem így lesz. Két hét múlva visszatértem és láss csodát. Az uh képen egy másfél centis kis emberke látszott, szívhanggal. Hallottam a szívét. Csodálatos dolog. Leírhatatlan volt.

 Később felismertem azt a szörnyű tényt, hogy 12 hetes koráig el lehet vetetni az embriót. 12 hét után hívjuk magzatnak, utána csak orvosilag indokolt esetben lehet, ami persze más, hisz ha nem fejlődik nincs mit tenni. De a 7 hetes kis élőlénynek a hasamba dobogott a szíve… Egy emberi lény… 12 hetesen már szinte mindene megvan…No hagyjuk is ezt a témát.

 A kis emberkéről készült uh képpel felfegyverkezve meglátogattuk a szülőket. Nálunk, az első unoka, első dédi, és első ükunoka J Szóval volt nagy öröm. Pont dédimama 90. szülinapját ünnepeltük. Vacsi után (megelőzve a desszertet, mert 12 hétig egy falat édesség nem ment le a torkomon) mondtam anyának, hogy júliusra kellene pár nap szabit kivennie, apa meg mama gyógyuljanak addig meg, hogy fel tudjanak járkálni könnyen a 4.-re, mert jönni kellene hozzánk sokat, mert mi szeretnénk motorozni. Persze ők értetlenül néztek ránk, hogy ahhoz ők miért is kellenek. Kérdezték is, hogy mit kell csinálni, ki kell festeni? (Mintha olyanok lennénk, hogy elhívjuk őket dolgozni, mi meg lelépünk.) Párom felállt és kezet fogott apával, hogy „Gratulálok nagypapa” Ekkor még mindig értetlenül, hitetlenkedve néztek ránk. Mondtam, hogy jönni kell vigyázni az unokára. Anya kezdet először egy sikításba fulladt „tényleg?” kérdésre, mire előhúztam a felvételt. Hát… Szem nem maradt szárazon.

  A pároméknál is nagy volt az öröm, de ott már van unoka. Na jó, ott nem volt felhőtlen az öröm, ugyanis a 7 éves keresztlány az ő gyermeki őszinteségével, megrémült arccal nézett ránk. Szeme majdnem nem marad száraz, de nem az öröm könnyei jelentek meg. Kis ijedt arcocskáján leolvashatóak voltak agyacskája gondolatai. Talán ugyanúgy félelmet érzett, mint mikor mi megtudtok, hogy jön a baba. Csak ő nem a felelősségtől félt. Mintha azonnal felfogta volna, hogy ezzel az ő legkisebb unoka és legkisebb családtag szerepe megszűnik létezni és a kis jövevény, az ő helyére pályázik. Persze mondtuk neki, hogy milyen jó lesz, majd tudja tologálni és ő lesz a nagy, okos unokatesója..stb. Aztán pillanatnyi félelmei talán el is múltak. Azóta természetesen már közölte, hogy lányt szeretne és Csenge legyen a neve. Amúgy pároméknál is a motorhoz kapcsolódó sztorival vezettük be a dolgot (hiszen még nem olyan régen van meg). Párom mondta, hogy csak befaragott ezzel a motor vásárlással, mert hogy én behisztiztem, hogy nem ülök fel mögé, mert ha ilyeneket mond, hogy én olyan dagadt leszek, hogy nem fér el tőlem, akkor én nem vagyok hajlandó vele sehová sem menni. Persze anyukája rögtön ráförmedt, hogy miért mond ilyeneket, hiszen hogy lehetnék már én kövér (a mérleg általában alultápláltat mutat ) majd hozzátette még a mama, hogy esetleg akkor ha terhes lesz. Erre válaszoltam, hogy ESETLEG és mosolyunkból már rá is jöttek. Szóval ott is megvolt a nagy boldogság.. És azóta is mindenki tele várakozással nézi a naptárt, hogy mikor jön már el, az a július 4.-e. Persze nem a függetlenség napját várják…