Sámlin ülve mondom a magamét.

Ma, a reggeli órákban elővettem a kis sámlim és neki ültem a könyveimet rendezgetni, sorba rakni és leporolni kicsit őket. a beépített szekrény mélyén olyan kincsekre leltem, amikre már nem is nagyon emlékeztem és most így előszedve őket sokat ki is tettem újra olvasás céljából.

 A "ritkaságszámba" menőket lapozgatva jutott eszembe pár gondolat a mostani politikáról, politikai elitről.

Azt hiszem, nem használok nagy szavakat, ha azt mondom, a mai fiatalság éppen most kezdi elveszíteni a jövő húsz évét. Arra gondolok, hogy most mondanak le az elkövetkező évek fejlődéséről és betonozzák be a mostani kormányt és kiszolgálóit.

Az LMP valamilyen külön utas politikában bízik, úgy hiszik ikerül saját erőből legyőzni a regnáló kormányköröket, hiszen senkivel nem szeretnének közösséget vállalni. Egy részből érthető is a dolog, az ellenzéki pártok olyan politikusokat szeretnének indítani a következő választásokon, akik nevével nem lehet győzni, de még a parlamentbe sem kerülni. Most mégis az lenne az ildomos, hogy valamilyen csekély szinten is, de összefogjanak és erőt mutassanak a mostani kormány leváltására.

Makacsul ragaszkodnak az álláspontjukhoz, bár még van idő 2014-ig, de nagyon gyorsan el fog szaladni a két év és ott állnak majd a nagy semmivel és a nagy semmi közepén.

A Fidesz pedig módszeresen teszi tönkre az ellenzék lehetőségeit, van már tapasztalata, hiszen már lesöpörte a politika térképéről a kisgazdákat, a demokrata fórumot, magához szippantotta a KDNP - t és sikerült szétválasztani az MSZP - t is.

A Fidesz gyengülése és a demokratikus ellenzék szétesése pedig a Jobbik malmára hajtja a vizet, akiknek még csak a kis újukat sem kellett mozdítani a pártjuk megerősítése kapcsán. A közvélemény kutatók szerint a fiatalok és a középkorosztály csapódik erőteljesen a radikális párthoz, némelyikük nem is sejtve, hogy milyen célok vezérlik a Jobbik- t.

A hangzatos jelszavak mögött egy fegyveres konfliktus esetleges bekövetkeztét is vizionálják a radikálisok, ami még gondolatnak is régen rossz és visszautasítandó. Most még el tudják csábítani a narancsosok elég nagyszámú volt szimpatizánsát, ám a Fideszt ismerve már valamelyik pokol konyháján főzőcskézik a tervet a radikálisok szétverésére is.

Ezért is érthetetlen az LMP külön utas politizálása, és azért is, mert a Fidesz most elfogadott választási törvénye nagyon kevés mozgásteret enged a kispártoknak.

Természetesen nem azt mondom, hogy boruljanak egymás nyakába, de legalább a lehetőségét adják meg egy összefogásnak.

Még most is ott tartanak, hogy visszamutogatnak és az elmúlt húsz évet hibáztatják a kialakult helyzetért. Visszacsinálni már semmit nem lehet, előre nézni viszont kell és nagyon nagy szükség lenne egy határozott markáns ellenzékre, olyanra aki /k/ fékje lehet egy esetleges ismétlődő 2/3 kialakulására, bár mely oldalról is kerülne ki.

Nem pont a témához kapcsolódik, ám nagyon jó téma a mostani képviselői és kormánytagok vagyonnyilatkozata. Csak úgy repkednek a tíz és százmilliós vagyonok, közben Matolcsy úr arra bíztatja a népet, hogy éljen meg 47. 000 forintból, és ne dőzsöljön ám senki, tessék beosztani és spórolni.

Szeretném, ha nem vennék demagógiának, de a kormánytagoknak a képviselő hölgyeknek és uraknak a fizetését is a minimálbéren kellene megállapítani. Vegyenek ebből a valaguk alá kocsit, testőrt, mobilt és laptopot, béreljenek ennyi összegből lakást és mit tudom én mit.

Amikor spórolásra szólítanak fel bennünket, talán a saját dolgaikkal kellene kezdeni. Sosem értettem, hogy valaki, hogy tud 5-6 helyen is helyt állni és teljes erőbedobással dolgozni, hiszen a nap neki is 24 órából áll.

A nagy agyalás közepette pár régen olvasott könyv kivételével vissza is tettem mindent a szekrénybe, arra apellálva, hogy egyszer majd elkezdi az unokám is olvasni őket. A lábam is elzsibbadt, így hát felálltam és eltettem a kis sámlit, hogy egy következő alkalommal ismét elővegyem.