Ma 2017. 12. 11, hétfő, Árpád napja van.

Nyitott szemmel járj

2017.07.06 18:42.

Nyitott szemmel Lokálpatrióta vagyok, szeretem a városom, minden hibájával, de legfőképpen, minden szépségében. Aki nyitott szemmel jár, annak mindennapra, minden percre tartogat valami újat, valami szépet a város és környéke. A világ legszebb folyója a Tisza, legalább is sokunk számára, számomra, mert olyan csodákat lehet látni a partján, amit máshol sehol. Nyár lévén sok időt töltök a folyó két partján, a túlparton a város egyik homokos partján, ahol napról, napra láthatom a természet változásait. Idenézve a városi oldalra, a fasorok és a köves part ad mindennapi témát. Június végén már elterülve folyik a Tisza, a vízszint csekély mértékben, hol emelkedik, hol pedig apadóba megy át. Ebben a hónapban, túl van a folyó a Zöldár mindenféle rigolyáin, a mélyben a halak megnyugodtak, a pecások nagy örömére a horgászati tilalomnak is vége már. A hónap végén pedig, részesei lehetünk a világ egyik csodájának, a kérészek vonulásának. Sok embernek ez az esemény csak a” bogarak repülése”, nem tudván, hogy a tiszavirág nem bogár. Aki a „virágzás”idején lemegy a folyóhoz, annak egy életre szóló élménybe van része. Olyan a környék mintha élő szőnyeget vagy takarót terítenének az ember lába elé. Pár óra adatik meg ezeknek a kis élőlényeknek, de ebbe a pár órába az egész életük benne van, a kezdettől a gyors végig. Nagy élet zajlik a parton és a vízben egyaránt, percre pontosan már, párba rendeződve indul a „vadkacsajárat” partról a vízbe és fordítva. Hatalmas pocskolással fürdenek a halak. Nagy rablóhalak a felszínen garázdálkodva a kishalak bánatára szerzik be a napi betevőjüket. Kora délelőttre előkerül pár méretes vízisikló a felmelegedett homokon, gyors cikázó mozgással igyekeznek vízbe csusszanni a hűsítő habok közé. Hatalmas szárnyaival, egy barna kánya lavírozok a fák koronái fölött, ennivalót szeretne magának és a fiókáinak. Július végére aztán, a fák koronái ezüstszínűre váltanak, olyan a part mintha csillámporral szórták volna meg a környéket. A víz csillogása is megerősödik a fák koronájának fényességétől. Aki átruccan a liget oldalába, az láthat egy már nem bokor, de még nem is fa képződményt. Ennek a természet adta lénynek van egy különleges tulajdonsága, nevezetesen, hogy ő jelzi az ősz közeledtét. Sárguló, majd hírtelen bebarnuló levelek jelzik a nyár végének eljöttét. Biztosan valamilyen ősi ösztön hajtja a kutyákat is a kishajók által keltett hullámok kergetésére, mert a kutyám, bármilyen fáradt is, a motorcsónak hangjára egyből felpattan, mint a nyúl. Kíséri a hullámokat, majd, amikor már kicsaptak a partra a tajtékos habok, mintha ágyúból lőtték volna ki, úgy veti bele magát a habokba. Végig kíséri a part egész hosszában a tarajos képződményt. Már attól rettegek, hogy a sok vízből kiálló, hatalmas kő között eltöri a lábát, de nem, mint a kőszáli kecske ugrál a kövek között, mit ugrál, mint a szélvész rohan. Nem egy vízi kutya lesz az biztos, de imádja a vízpartot és annak minden velejáróját, néha csak lesek milyen mutatványokat csinál, bokrokba mászkál, és kidőlt fákon kúszik, mint a gyík. Sokszor ellesem, hogy milyen finom érzékkel akart becserkészni egy hatalmas házi galambot, és micsoda fortélyokkal él, hogy a hőn áhított játékát meg tudja fogni. Mert csak játszana vele, nem bántaná. Hasal a homokban, az orra szimatol, a füle a testéhez lapulva, a szeme becsukva, ám biztos vagyok benne, hogy minden porcikájával érzékeli a körülötte történteket. Lassan felemelkedik, a füle feláll, az orra és a farka úgy jár, mint a motolla, nem kapkod, csak centimétereket halad előre, az inai megfeszülnek, minden mozdulata precízen ki van dolgozva. Mindig úgy halad, hogy a szél ne tudja a szagát a kiszemelt „áldozatához” vinni, még a szőre színe is segíti, hogy bele tudjon olvadni a homokos környezetbe. Ilyet az ember a természetfilmes csatornákon lát, amikor a nagy vadak cserkészik be az ennivalónak kiszemelt állatokat. Lenyűgöző, és egyben szürreális, ahogy mozog, ahogy halad a célja felé. A természetes csodájaként hat az emberre minden mozdulata, az egész olyan mintha, egy vadászó rókát, vagy egy farkast látnék, pedig csak az unokám szőrmók kutyája próbálgatja az érzékszerveit. Csodálatos látvány, amikor a selymes bundája a hátára tapad, a füle előre mutat akár a lokátor radarja, a mozdulatai, a cserkészése, semmivel nem különbözik egy kifejlett farkas vadászatától. Természetesen más a testfelépítése, más a cserkészés célja, de az ősi mozdulatok ugyan azok, mint egy csúcsragadozóé. Mindezt látni kell, mert az ember nem tudja írással visszaadni a kifinomult, a vadász ösztönre épülő mozdulat sorokat. Augusztus hónapban, sok part menti fa levélkoronáján jelenik meg az élénksárga levélzet. Augusztus huszadika után, már a levegő és a víz is kezdi csípni az ember bőrét, a természet készen áll az ősz eljöttének fogadására. A halak még pocskolva fürdenek, de éjszakára már kezdenek a mélyebb vizekre húzódni. Más állatok is bevackolják magukat a fészkükbe, a nyugvóhelyükbe, éjszakára megszűnik a hangoskodás, csicsergés, vagy, legalább is, alább hagy a nyári lendület. A hónap végére megváltozik a természet, a környék, a városkörnyéke, de az már egy más élmény, egy másik írás tartalma lesz. Addig is, mindenkinek ajánlom, hogy nyitott füllel és szemmel járja a városunk csodálatos természeti jelenségei között.



Hirdetés

Keresés

Ajánló

Szolnok Megyei Napló 2017.12.06. 47.szám
Presztízs magazin 2017. IV. évfolyam 4.szám
Médiaajánlat

Hírek röviden


Facebook


Webmail



 

Időjárás


Hirdetések

Szavazás

Melyik a legkedveltebb szolnoki hírforrása, honnan értesül leggyakrabban a szolnoki hírekről?


♦ Helyi internetes oldalak (71.43%)


♦ Helyi rádiók (0%)


♦ Helyi televízió (0%)


♦ Ingyenes újságok (28.57%)


♦ Napilap (0%)


Hirdetések

Etarget