A zsírosdeszka

A zsíros deszka Kenyér, zsír, hagyma, paprika, paradicsom, ilyen egyszerű a mindennapjaink ételének összetevői. Az életünkben a zsíros kenyér a legnépszerűbb kaja. Maga az egyszerűség, bármikor ellehet készíteni, ha valami különlegességet szeretne feltálalni az ember. Igen, mára, már, különlegességnek számít, pedig a régmúltban, a napi étkezés egyik nagyon finom, leggyorsabban elkészíthető kiegészítője volt. A mai reformkonyha és étkezés időszakában szinte véteknek számít egy nagy karéj kenyeret disznózsírral megkenni, jófajta lilehagymát a tetejére karikázni, megsózni és jóízűen befalatozni. Gyerekkorom legkedveltebb eledele volt a pecsenyezsírral kent kenyér, később, Juliska néni kolbászzsíros kenyerét ettem, ettük. Ma is szívesen kenek egy jó vastagra szelt zsíros kenyeret, ha megéhezem. Bár, a mostani zsírok már teljesen más íz világot éreztetnek az ízlelőbimbóimnak. A disznóvágások alkalmával zsírosbödönben tároltuk a zsírt, de, a hűvös kamrában a polcon megtalálható volt a pecsenyezsír is. A disznóhúsait zsírba tették el, ami összeérlelődött és isteni eledelt szolgáltatott az éhezők számára. A háziasszonyok szinte teljesen elfelejtették, hogy hogyan kell zsírszalonnából finom házi zsírt kisütni. A bolti hidegen préselt, adalékanyagokkal kezelt zsírok messze nem a régmúlt ízeit idézik. Juliska néni kolbászzsíros kenyere messze híres volt, valami különleges íze volt, szinte etette magát. Kenyérre kenhető a kacsa és libazsír is, sokan ezekre esküsznek, hogy lágyabb és egészségesebbek. Kinek a papné. Kinek a lánya. Mondja a közmondás. Részemről a „rendes zsíros kenyér az igazi. Beszéljünk a kenyérről is. Az igazi zsíros deszka kovászolt házikenyérből készül. Aranybarna színű, nem morzsálódik, nem szakadozik, ha zsírral kenjük. Hatalmas domója van és ha, a kenyér közepéből szeletelünk, nem fér az ember tenyerébe. Napokig ehető, úgy, hogy nem veszít az állagából. Vastagra szeljük, mert abba lehet jóízűen beleharapni. A magam készítette kenyér így készül: Az ujjnyi vastagra szelt kenyeret pecsenyezsírral megkenem, lilahagymát karikázok rá és úgy sózom meg. A sótól a hagyma levet enged, és a zsírral együtt ivódik be a kenyérbélbe. Természetesen, vannak, akik pirospaprikával megszórva szeretik. Mindegy mikor és hol esszük, otthon uzsonnára, kocsmában, játék közben, olvasás közben, társaságban vagy egyedül, a zsíros deszka, az zsíros deszka. Mindenkinek van saját receptje, ami bevált, és amiért szereti a zsíros kenyeret. „A zsíros kenyér esszencia. Étkezési és kulturális alap. Olyan ez, mint a kukorica közé vetett bab. Ha meglátjuk, tudjuk, hogy hazai földön járunk, máshol ilyen nincs. A zsíros kenyér mítosz és kultusz, magának az Életnek a szimbóluma, lássák csak: ahogy a zsír hullámokat vet a kenyéren, úgy hullámzik a mi életünk is, egyszer fenn, másszor lenn. Hogy sose feledjük, a szerencse forgandó, és semmi nem állandó, minden változó” Idézet: Hódos Hajnalka