Remenyik Sándor

Csonkatornyok Remenyik Sándor: Aki hitt abban, hogy a koldusbot kivirágzik 98 verset olvashatunk a béke kútjában csillagokat kereső erdélyi költőtől, mely egyben bepillantás is a költő meghitt, Istennel társalgó pillanataiba is. Világos a költői szándék: Tudnod kell, népem, hogy én itt jártam: Szédülő fejjel és halálra váltan, Amíg Neked az üdvösség borát És az öröklétet prédikáltam. A versek keletkezési körülményei riasztóak: Lidérccel álmodik a nagyharang, riadtan cseng a virágok kelyhe, a patak vize átkot mormol, zenélve masíroz a Halál, a Föld megvonaglik, ha ellenséges katona gázol át rajta. A szülőföldhöz való ősi jogot isteni jussnak látja, mégha vasban kísért is minden álom. A fenyegetettség és az Istennel való meghittség kettőssége nyomja rá a bélyegét a válogatásra. A külső hatalomtól való szorongás Remenyik alapvető hangneme, amelyet a megmaradás parancsára hangszerel, s eközben -mellékesen-a tájköltészet nagy témáit teremti újjá. Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet, Versaillesig lobogjon az üzenet, Hogy megroppant bár karunk ereje, Nem nyugszunk bele, nem nyugszunk bele! Az eltávolodás és hazatérő megnyugvás metafóráit- jelképesen Zágon és a Tátra közt- erkölcsi imperatívusszal zárja: Még nem tudom, jut-e nekem egy nyugalmas sarok, De addig, varjú a száraz jegenyén: Én itthon maradok. A vékony válogatás a közéleti költőt is bemutatja(pl. A megtagadott eskü c. vers), néhol régi vágású hazafias költészetnek tünik a ciklus -milyen rég láttam leírva a honszerelem szót-de eszünkbe kell jutnia, hogy milyen modern is Nietzsche: A havasokról mikor leözönlött 48 telén martalóc had, jelszó lett a lelketlen papok ajkán: A ”Az Isten alszik -most mindent szabad” A karcsú kötetet olvasgatva tudomásul kell venni, hogy mást jelent a magyarságtudat a Királyhágón túl: Keblünkről letilthatják, Letéphetik a háromszínt Keblünkről beljebb vándorol Befogadják a szíveink E három szín után fog szívünk Sikoltva vérzeni Ki mindenünnen leszaggatta, Jöjjön és onnan tépje ki. Kerekes Tamás www.lazikiado.hu