E.A. Poe: Az Usher-ház vége

Edgar Allan Poe: Az Usher-ház vége www.lazikiado.hu info@lazikiado.hu A kiadó: Edgar Allan Poe, a zaklatott életű, különc írózseni, műfajok alapjait teremtette meg. Ma is ható stílusa egyéni, és az ellentétek feszültsége jellemzi. Egyszerre határozza meg a tudatosság, a tiszta, világos logika, az irónia, a hideg kiszámítottság Egyedül Más voltam én már mint gyerek, Mást láttam mint a többiek, S ha marta szívem vágy s panasz, Nem volt egyszerű tavasz, Nekem már akkor más habú Forrásokon buggyant a bú, Lelkem más dalra volt vidám S szerelmem is - merő magány. Mert zordon sorsom hajnalán Már megszállott a vad Talány, Mely lappang Jó és Rossz mögött, S amely, ma is még, gúzsba köt: Izente zúgó és folyam, A szirt, mely mint a vér, olyan, S ha szeptemberi aranyat Hömpölygetett körém a Nap, S a villám, mely az éjszakát Előttem hasította át, Az orkán és a vak dörej S a szörnyű felleg is, amely (Kék volt a fél menny, csupa fény) Démon képében jött felém. Ő aztán tényleg tudta, mi az, hogy egyedül, mert a közösségi lét ábrázolásában többek közt egy halott mutat oly érdeklődést a vigalom iránt, amilyennel csak egy halott kísérheti azok vígságát, akik ezután halnak meg. Borús hangfekvésében a sejtelem és az irtózat játszik grammatikailag beteljesülő szaggatott tremolót. Tragikus világlátásában Aiszkhülosz utódja Hagyományos technikái, panoramikus, megragadó és egzaltált képei a modernitás dichotómiáit járják körül. Konzekvensen kerüli a társadalmi tablót, hogy annál mélyebben ragadja meg a freudi elnyomott, alantas ént. Hősei nemcsak az Átokföldje komor árnyaktól űzött szülöttei, de ott is teljesedik be végzetük. Flaubertre jellemző műgonddal (Salambo) rajzolja meg az emberben rögzült iszonyatot. Novelláiban esélyt sem ad a halandónak, hogy az rájöjjön: már túl közel a halál. Képes volt láttatni a modern technika korában, hogy a tömeg isteni tárgy, az Istenség távoli központja körül forog, hogy a szükségszerűség olyan dolog, ami nem létezik. Epikájában a hegyláncok szükségszerűen bilincsek, melyekben már nem is emberek, hanem szomorú folyók és méla tengerek hányódnak a sötét örvényben. Poe képekben gondolkodik, de technikája roppant rafinált, a recepció ritkán veszi észre, hogy hol veszi át az átlátszó víz kristálya az uralmat a lejtők zöldjének smaragdja felett. Regénypoetikai logikája a rettenetre és a sejtelemre épít. Nála minden fűszál az eredendő bűn terhétől nyög. Irodalmi rangján nnem hagyott nyomott az alkohol, prózája tisztább, kristályosabb, mint Cholnoky deliráló technikája. Minden novellája önvizsgálat egyben, ami nem más, mint tematizált tragédia. Ő aztán tudta, mi az, ami a feketénél is feketébb. Kerekes Tamás Az újságok kitűnő munkatársat fedeztek fel a nagy fantáziájú elbeszélőben. Egyaránt jó volt riporternek, kritikusnak, a szenzációk közlőjének. Néha egészen képtelen tudósításokat adott. Például űrrepülésről tudósított. A marsbeli és holdbeli emberek otthonosan járkáltak álriportjaiban. Majd jöttek a bűnesetek. A manapság „krimi"-nek nevezett bűnügyi, illetve nyomozó regényt ő találta fel a „Morgue utcai gyilkosság" című hosszú elbeszélésével. Ebben egy rejtelmes kettős gyilkosságot a nyomozó hatóságok, a hivatásos detektívek sehogyan se tudnak tisztázni: a gyilkosnak nyoma sincs. De egy nagyon okos, filozófiával foglalkozó férfi pusztán logika. úton leleplezi, mi is történt és hogyan történt. A detektívregény innét indul. Bűnökről azelőtt is írtak már a görögök óta, de a krimi lényege, a logikával győzedelmeskedő detektív itt kezdődik. Gaboriau, Conan Doyle, Agatha Christie és társaik ezt folytatják. Sherlock Holmes, Hercule Poirot és a többiek a Morgue utcai esetből tanulták azóta is gyakorolt módszerüket. Tehát ha soha nem írt volna verseket, akkor is emlékezetes alak volna az irodalomtörténetben. Ámde mindaz, amit bűnügyben, fantasztikumban, riportokban és álriportokban, éles eszű kritikákban — tehát prózai műveiben — összeírt, együtt is elhanyagolható semmiség költészete mellett. Az elbeszélő képzelet, az érzelmi gazdagság, a nyelvi gazdagság úgy vegyül egybe zenei hatású, korlátlanul változatos versformáival, hogy látomásélményt ad a valamelyest is érzékeny olvasóinak. Ő maga ugyan azt vallotta, hogy hideg fejjel, mint megoldandó matematikai feladatot építette fel verseit, még a legbonyolultabb „Holló"-t is. Persze ezt nem is lehet elhinni. A műalkotások a logika mögül indultak, legföljebb utólag lehet szellemesen belemagyarázni a matematikai képletet. A holló, a „Lee Annácska", az „Ulalume" látomás is, zenei élmény is. Ezt a szorongásos látomást néha eléri egyes novelláival is, de a bravúros novellatechnika olykor költészetében is érvényesül. A „Holló" nyomasztó rémlátomása és benne a halott szeretett lány emléke úgy bontakozik ki a versben, mintha egy kísértetnovella rímes változata volna. http://209.85.135.104/search?q=cache:TgvD__5eDjIJ:www.literatura.hu/irok/szimbol/poe.htm+Edgar+Allan+Poe+Egyed%C3%BCl&hl=hu&ct=clnk&cd=5&gl=hu Edgar Allan Poe (1809. január 19. – 1849. október 7.) a XIX. század elején megerősödő amerikai irodalom egyik első klasszikusa, a modern amerikai novella megteremtője, aki esztétikai nézeteit több fontos tanulmányban is kifejtette, és aki következetesen küzdött a korabeli amerikai irodalom didaktikus terjengőssége ellen. Alkotóként és szerkesztőként is a mű közösségre gyakorolt hatását tekintette elsődlegesnek, az ehhez vezető utat pedig a szinte mérnöki pontossággal szerkesztett, rövid, fesztes tempójú novellákban találta meg. Érdekes paradoxon, hogy érdeklődése az emberi lélek árnyoldalai, a borzalom, a téboly, vagy bármiféle gyötrelem felé irányult, sőt, írásaiban nem ritkán személyes lidércnyomásai és szorongásos álmai is megelevenednek. Poe mindezek mellett az úgynevezett detektívnovellák, bűnügyi történetek és kincskereső kalandtörténetek megteremtőjének is tekinthető. Írásaiban egy-egy rejtélyes, lélektanilag nem motivált, abszurd esemény titkát a következetes logika és a bizarr felé hajló alkotó fantázia tökéletes kombinálásával deríti fel. Novellaművészetének a borzalmakra kihegyezett, groteszk-fantasztikus oldalán mutatják be az olyan remekművek, mint „A kút és az inga”, az „Egy hordó amontillado”, „A Maelström poklában”; a lélektani szimbolizmust olyan írások képviselik, mint a már-már lírai „Az Usher-ház vége”, valamint „A vörös halál álarca”; detektív- és kalandtörténetei közül pedig kiemelkedik a „A Morgue utcai kettős gyilkosság”. www.ekultura.hu Onagy Zoltán cikke a horrorpróza és a modern költészet apja - Aki fölszívja magát és úgy érzi, mindent tud a fordításról, nem hagyja ki Poe-t. Nekilát. Megpróbálja elfelejteni a korábbi áttételeket (Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Tandori etc.), hogy egyéni hangja jellemezze az új fordítást. Ami persze nem könnyű. Ismerek angolos irodalmárt (költőfélét), aki tíz éve fordítja (A hollót). Havonta előveszi, szöszöl rajta. Azt mondja, még tizenöt év munka. Reméljük, megéri a tizenöt évet, reméljük, nem ebből él. Szerb Antal szerint Poe „magányos géniusz, csak utódai vannak, elődei nincsenek”, ami ebben a formában nem igaz természetesen. Poe egész költői életműve karcsú könyvecske. Le kellene szedni, hogy a nyom nélkül kihullott verseire ránézzek, kiderüljön, azért, mert kevés voltam hozzá, azért, mert annyi volt benne, hogy ne maradjon meg. De ami megmaradt, ahol rárobban, ott hónapokra elveszi a bizonytalan költők kedvét a versfaragástól. Ilyen A holló, A kísértetes palota; Ulalume; Lee Annácska. Lavinával, képpel, költői varázslattal teli költészete különös ellentétben áll horror-prózája. Amerikai. Ami nem mindegy. Író, költő, újságíró, szerkesztő. 1809. január 19-én születik Bostonban, déli vándorszínész házaspár gyermekeként. Kétéves korára mindkét szülejét elveszti, egy jómódú richmondi kereskedő veszi magához. 1815-1820-ig Angliában tanul. Szenvedélyes olvasó. A későbbi csontalkoholista külsőségeket felmutató Poe rendesen meghökkenti polgári nézőjét, honnan szedte össze szerteágazó tudását. (Zárójelbe: az elmúlt hetekben volt szerencsém találkozni egy fantasztik’ erdélyi prózaíróval, akit már régen kiszúrtam magamnak, akit alig ismer és alig olvas az anyaország - természetesen - aki első szemre túlteljesíti az alkoholista formai követelményeit, de legyen a vodka x mennyiségű, amikor megszólal, mintha a harang szólna: fogalmi és fogalmazási rend, alany és állítmány a helyén, jelzősszerkezetek megfelelő mennyiségben, humor, könnyed átszusszanások a tartalékágakba, ugyanilyen könnyed visszatérés; jó, mondom, jó. Eddig a kiváló, láttató próza, most a hangját is hallom. Felülvizsgálhatom eddig alaptételként szolgáló irodalmi gyakorlatot, dolgozzon a mű. Nem mindig. Amíg az író él, és ilyenféle, mutassa eg magát.) Középiskolásként rákap az ivásra. Kamaszként már hajtja a nőket. Visszakényszerül Amerikába, ahol katonaiskolába „kényszerül”, hivatásos tiszt óhajtana lenni, ami vicces a később történtek ismeretében. Kivágják. Eddigre megjelenik első kötete, amelyen - állítólag - erős Byron-hatás érződik. Nevelőapjával kibékül egy időre, ő elintézi, hogy leszerelhessen, ne csukják be, ami az öregnek vélhetőleg nem kevés dollárjába kerül, ezért aztán többé nincs havi apanázs. 1832-ben költözik Baltimore-ba. Az irodalomtörténet Baltimore-hoz köti rövid történetei felbukkanását és megjelentetését különféle folyóiratokban. 1833-ban - 22 évesen - ötvendolláros díjat nyer egyik novellájával. 1835-ben a Southern Literary Messenger szerkesztője lesz. A biztos háttér tudatában feleségül veszi 14 esztendős unokahúgát. Akkoriban nem dívik a liliomtiprás intézménye, most próbálja meg gyermekkorú unokahúgát feleségül venni egy író. Poe publicisztikája népszerű, az olvasók rajonganak a másféle hangért. Kritikája nem emlékeztet a korabeli szeretetteljes szövegekre, leveri a kor ünnepelt íróit, Dickenst és még néhány kortárs szerzőt. A korszak irodalmát is leveri. És bár publicisztikája adja el az újságot, a tulajdonosnak se a modor, se a teknik nincs ínyére. A tulaj kedveli a kor irodalmi nagyságait, arra számol, később rájuk is szüksége lesz, ami a főszerkesztői szempontok szerint rendben is volna. Itt megállapítható, a szerzői (alkotói) szempontok és a kiadóké kisebb tehetség esetében egyeztethetők össze. Poe nem napilap-rabszolga. Közben az is rontja helyzetét, ahogy mondani szokás: iszik, mint a kefekötő. Tán arasszal jobban. Ezután New York-ban próbál irodalmi újságírásból megélni. Tanulmányokban fejti ki esztétikai elveit, mely szerint a mű elsődleges célja a közönségre gyakorolt hatás, az ehhez vezető út pedig a rövidség, a tömörség és a szerkezeti egység. Nem árt megfontolni a Poe-i alaptézist. Elméleti írásai 1846-ban Az irodalmárok című kötetben jelennek meg. Esztétikai elveit novellisztikájában és költészetében is következetesen alkalmazza. Elbeszéléseit a borzalom és mindenfajta lelki abnormitás dominálja. Poe mindenkit megelőzve érdeklődik a pszichopatológikus témák iránt. Történeteiben a groteszk, a bizarr, a fantasztikum játssza a főszerepet. Emlékezetes alkotása Az Usher ház pusztulása. Az 1841-ben megjelenő Morgue utcai kettős gyilkossággal pedig a detektívtörténetek ősét alkotja meg. Detektív- és kalandregényeiben egy-egy rejtélyes, lélektanilag nem motivált, abszurd esemény titkát következetes logikával deríti fel. Fiatal felesége halála után Poe megrogy. Alkohol és kábítószer következik. 1849-ben visszatér Richmondba, újra eljegyzi 1826-ban kirúgott kedvesét, de nem sokkal ezután 1849. október 7-én eszméletlenül találnak rá Baltimore egyik mellékutcájában. A helyi újság rövid híradása szerint agyvértolulásban halt meg. Egy nappal azt követően, hogy a háborús Európa, a forradalmat leverő Ferenc József császár kivégezteti a honvédsereg tábornokait. Ahogy mondják (és amit látunk Poe-t olvasva): fejében rend, harmónia, kiszámított hatékony szerkezetek. A hétköznapok: szesz, kártya, nők, aztán: nők, szerencsejáték, pia, kocsmák, lebujok, utcasarkok lányai, mámor. Így hal meg. Ha igaz a másik legenda - nem napilapból való hír - a végső perceiről. Egy esős napon részegen támolyog ki a kocsmájából, elborul, fejét nem bírja kiemelni a pocsolyából, azaz képtelen fölemelni, az utcán vízbe fullad. Különös. Ehhez jelentős maligánmennyiség szükséges. Edgar Poe életét Edgar Poe írhatta volna meg. Nem írta meg. Végigélte, és törvényszerűen bele is halt. Nem lehet másként. De aligha ismerünk durvábban odaható poétikai művet (ha nem számoljuk az amerikai beat-költőket, Corso A háború-ját, vagy még előbb Ginsberg Üvöltését, Ferlinghettit, [ki ne hagyjam Parti Nagy A rózsa nevét] világító emlékű, örök hatású költő. Poeval születik meg a modern költészet. Onagy Zoltán cikke