szesztilalom kontra randalírozás

2008 június 19-én Szolnok MJV Közgyűlése tárgyalta az egyes üzletek éjszakai nyitvatartásának szabályairól szóló önkormányzati előterjesztést. Az előterjesztés felvezetése megfogalmazta azt, hogy a városban főleg az éjszakai órákban az éjszaka is nyitva tartó szeszesitalt forgalmazó üzletek előtt és környezetében a boltokban italt vásárló ittas személyek, legfőképpen a fiatalkorúak hangoskodása, rendbontó magatartása nagyon zavarja a lakosságot, illetve a rongálásokkal komoly kárt okoznak. A rendelet a szeszes italt forgalmazó üzletek éjszakai nyitva tartására vonatkozóan tartalmaz korlátozást oly módon, hogy csak azon üzemeltetők lehetnek nyitva, akik 22.00 és 06.00-óra között vállalják a szeszes ital árusításának szüneteltetését. Szolnok önkormányzata tehát abból a célból vezérelve, hogy csökkentse az éjszakai rendbontás és randalírozás gyakoriságát, hozott egy szeszesital árusításra és boltok nyitva tartására vonatkozó korlátozó rendelkezést. Túl azon, hogy a cél világos, és a szándék elismerésre méltó, a több képviselő által megfogalmazott aggályok mellett azonban fel kell ismerni, hogy a rendelet nem a valódi problémát, azaz a rendbontást kezeli, hanem csak egy nehezen ellenőrizhető újabb korlátozó szabályt állít fel. A már érvényben lévő törvényi szabályok ugyanis, mint pl. a 218/1999.(XII.18.) Kormányrendelet 12§/1/ paragrafusa értelmében, aki az alkohol árusítására vagy a közterületen történő fogyasztására vonatkozó tilalmat megszegi, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható akár naponta is, ha szükségesnek látszik. Úgyszintén a 2005. évi CLXIV. törvény 5. § (7) tv a Kereskedelemről a fiatalkorú személy szeszes itallal történő kiszolgálását tiltja meg. Ezek szigorúbb betarttatásával, kiemeltebb ellenőrzésével, és ha kell, a büntetések következetesebb kiszabásával tehát már a rendfenntartók rendelkezésre állnak azok a szabályzó eszközök, amelyekkel csökkenthető lenne az éjszakai rendbontások, hangoskodások és károkozások súlyossága, akár ittasak az elkövetők akár nem. Úgy látszik a döntéshozás mechanizmusa minden jó szándéka ellenére még mindig inkább újabb és újabb korlátozó intézkedések meghozatalával, semmint a már meglévők szigorúbb és következetes betarttatásával törekszik a rendelettömegtől amúgy is frusztrált társadalmat rávenni a jogkövető magatartásra. Így viszont az áldatlan össznépi fogócska és bújócska folytatódik tovább, amelyben mindenki játssza a szerepét. A döntéshozók szorgosan alkotják a korlátozó rendeleteket, az állampolgár pedig tudván, hogy áthágja a szabályokat, de mégis igyekezni fog azok megkerülésével, kibúvók keresésével „érvényesülni”. Pedig ideje lenne már egy új szemléletmód meghonosodásának.