McCarthy Magyarországon

Pete McCarthy ünnepel Valamikor februárban (amikor az angolok jelentős része az utálatos időjárás hatására komolyan elgondolkodik azon, hogy egy esetleges téli álom és a melegebb éghajlatra történő disszidálása közül melyiket is válassza, különös tekintettel a televízióban ez időtájt szinte folyamatosan sugárzott ausztrál krikettmeccsekre) belé hasított a felismerés. Miért ne ünnepelje külföldön valahol a Szent Patrik napot. Miért is töltené ezt az ünnepnapot egy angol pubban, szemtelenül drága Guinesst kortyolva, miközben a hangszórókból Van Morrison válogatott dalai szólnak, amikor mindössze 149 fontért ugyanezt tehetné egy ír kocsmában, de sokkal kedélyesebb társaságban. Először New York jutott az eszébe a maga zöld sörével, barátságos, pirospozsgás-na és persze homokos-ír rendőreivel. Aztán Dublin a maga fantasztikusan gazdag irodalmi örökségével és az esetek többségében az utcán, lehetőleg a Westminster apátsággal szomszédos Temple Bár közelében, rókázással végződő kanbulijaival. A szíve mélyén azonban érezte, hogy egy McCarthy kocsmát kell felkeresnie. A név már csak kötelez-gondolta. Remek este volt. A harmonikás többször leesett a színpadról, ezúttal háttal. És micsoda kozmopolita közönség volt! Az asztaloknál írek és angolok mellett amerikaiak, olaszok, franciák, skótok, gyanús külsejű, de dúsgazdag oroszok, meg persze magyarok üldögéltek. Vagy féltucat nyelven ujjongtak egyszerre. Valamivel tizenegy óra után lehetett, amikor ráeszmélt, hogy Dédy, a csapos egyértelműen és vitathatatlanul a legjobb barátja, sőt az sem kizárt, hogy közeli rokonok. Elmondta neki, hogy tulajdonképp nem is érzi magát angolnak. Ezért galléron ragadta szenvedélyesen és így kiáltott- „Én a szívem mélyén ír vagyok. Tudom, hogy hozzájuk tartozom.” Hogy eltökéltségének nagyobb nyomatékot adjon, fellökött egy tele korsót. - Hát, uram, ez nagyszerű. Gratulálok hozzá - Odakint megállt a zöld lóherés neon alatt és felnézett. McCarthy. Magyarország legjobb ír kocsmája- hirdette a felirat. Felhajtotta gallérját. Március közepén azért még Magyarországon is csípősek a hajnalok. .A fenébe is- gondolta. - Jövőre mégiscsak Dublinba megyek.