Ma 2021. 1. 27, szerda, Angelika napja van.

Támadnak a babaholmik

2012.03.21 12:21.

Eltelt újabbb 5 hét. Jézusom… már csak max. 15 van hátra. Nagyon gyorsan repül most az idő. Dolgozom, így nem sok időm van blogozgatásra, mert szabadidőmben inkább a netet bújom, hogy megkeressem mire is van szükségem, azok mennyibe kerülnek és melyik jó belőle. Ugyanis elkezdtük a vásárolgatást. Ami elsőnek egy leányálomnak tűnt, kezd egyre nyomasztóbb lenni. Gondoltam, hogy majd milyen jó lesz apró kis ruhákat, babaholmikat venni. Aztán ott álltam a bababolt közepén, körülöttem több száz különböző szükséges (vagy kevésbé szükséges) holmi és azt éreztem, mintha támadnának. Vegyél meg, mert szükség lesz rám és rám is, és rám is… kiabáltak a tárgyak. Én meg csak néztem, hogy mire való ez a sok kütyü és szükségem van-e nekem illetve a babának ezekre. Hiszen én is itt vagyok, felnőttem ezek nélkül is. És csak álltam tanácstalanul a párommal együtt és nem tudtuk, hol kezdjünk neki. Azóta persze már van frankó kis listánk, betervezett árakkal (haha..a terv alulbecsült lett), mert mostmár tudom, hogy szinte mindenre szükségem van. Néha előtör belőlem (főleg az árakat nézve), hogy nem kell, több millióan nőttünk fel ezek nélkül. Arra gondolok mennyivel jobb volt anyáinknak, nekik nem volt ez a hatalmas választási lehetőségük, megvették ami szükségszerűen kellett (abból kiválasztották azt az egy fajtát ami volt) és már nyugalomban várhatták gyermeküket. Nem akarom ezeket a cuccokat én sem - tör elő belőlem. Aztán elgondolkodom, hogy talán nem is volt annyira könnyű anyáinknak, hiszen mosni kellett a pelust, nem volt ám automata mosógép és folyton figyelni kellett ránk, hogy lerágjuk-e kiságy szélét, veszünk-e levegőt…. Ők nem főzhettek zavartalanul, be kellett szaladniuk a szobába, megnézni, hogy sírunk-e, felébredtünk-e már. Nem volt hol-mi bébiőrzőjük (maximum a nagymami) ami jelzett, hogy sír a gyermek. Nem volt légzésfigyelőjük, meg vízhőmérséklet mérőjük és nem volt fülhőmérő, orrszívó porszívó és  babaformájúra kiöntött betét a kiskádba sem, mintahogy nem volt rácsvédő, hűtőrágóka, projektoros-távirányítós zenélő kiságy forgó, elektromos mellszívó,  bűzelzárós kuka, sem rezgő pihentetőszék…és még sorolhatnám. És jön a dilemma. Nekünk kellenek ezek? Aztán a válasz előbb vagy utóbb igen lesz. Bár a pénztárca megszabja, hogy mennyire modern és hiperszuper cuccok legyenek és némelyik ki is maradhat, de lelkiismeretes és kényelmes anyajelöltként jobbnak látod, ha mindent beszerzel. Legalábbis az első gyereknél. Aztán mikor rájössz, hogy a felének sem vetted hasznát, a másodiknál már rövidebbre veszed a gyeplőt (legalábbis gondolom) De én még első gyerkőcöt váróként nem teszem. Hiszen egy csomó dolog biztonságérzetet ad. Pl. a légzésfigyelő. Tény, hogy elég drága, de a gyermekem élete megfizethetetlen és inkább ne legyen soha, hogy szükségem lesz rá, egyszer se riasszon be és akkor csak „kidobott pénz”, de ha csak egyszer riaszt, a gyermekem életét mentheti meg. A legtöbb dolog pedig a kényelem miatt szükséges. Hiszen annyit ijesztgetnek, hogy aludni se lesz időm a pici mellett. Akkor meg biztos jól fog jönni egy elektromos mellszívó vagy kényelmesebb és praktikusabb lesz használni az orrszívót, meg ha fájni fog a hátam csak jó lesz az a betét a kiskádba, hogy ne kelljen fürdetés közben még tartani is a babót… Milyen könnyen meg tudja magyarázni az ember, hogy mire van szüksége. Persze azért spórolni kell, így pl. mi is veszünk egy csomó használt cuccot. Hiszen ezek a bébiholmik nem használódnak el azalatt a pár hónap alatt, amíg használjuk őket. Meg amit újonnan veszünk még jó lehet a következő bébinek vagy el is adhatjuk. Mert azt tudjuk, hogy hipp-hopp mindent kinőnek majd, testileg és szellemileg egyaránt. És jöhetnek az újabb és újabb kütyük… ÁÁÁÁ bele sem merek gondolni. De haladni kell a korral…. Szóval vásárlásra fel.

  Mivel ezt a naplót magamnak is írom, így azért írok pár sort az elmúlt hetekről is. Kisfiam (akinek még mindig nincs neve) egyre többet ficánkol a hasamban és rendszeresen megrugdossa az apukáját is. Bár ha más ér a hasamhoz általában nem produkálja magát, nagyszülőkön kívül még egy embernek sikerült elcsípnie. De szerintem ő is csak szemfüles volt. smiley

Az orvos szerint minden ok, szépen fejlődik. Bár a méhnyak kissé megrövidült, így többet kell feküdnöm. Igyekszem is, legalábbis hétvégenként. A vérképem is jó, voltam cukros löttyös terheléses vércukor vizsgálaton is. Adtak hozzá citromlevet (ott az sztk-ban J teljes meglepődés, én pedig vittem is magammal, van olyan város, ahol nem is engedik meg akkor sem, ha viszel) így egész elviselhető volt. De azért jó, hogy csak egyszer kell. A hasam mostmár szép kerek. Az emberek mostmár terhesnek néznek és mernek gratulálni, mert eddig látszott rajtuk a dilemma, hogy nem tudták eldönteni, nem-e csak elkezdtem hasra hízni. Néha már fáj a derekam, a csípőm, hol itt szúr- hol ott, de ezek még teljesen elviselhetőek. Szóval most élvezem a kismamaságot, de már nagyon várom hogy karjaimba tarthassam a mi kis csodánkat.



Hirdetés

Keresés

Ajánló

Szolnok Megyei Napló 2021.01.20. (3. szám)
Presztízs magazin 2020. tél
Médiaajánlat

Hírek röviden


Facebook


Webmail



 

Időjárás


Hirdetések

Szavazás

Melyik a legkedveltebb szolnoki hírforrása, honnan értesül leggyakrabban a szolnoki hírekről?


♦ Helyi internetes oldalak (71.43%)


♦ Helyi rádiók (0%)


♦ Helyi televízió (0%)


♦ Ingyenes újságok (28.57%)


♦ Napilap (0%)


Hirdetések

Etarget