Ma 2021. 1. 23, szombat, Zelma napja van.

Célegyenesben

2012.06.28 18:43.

Elkezdődött az utolsó hét. A kiírt dátumig már csak 6 nap van. Hihetetlen. Várom már nagyon, hogy végre láthassam az én kis csodámat, aki nap mint nap rugdossa a hasam. Igazából még semmi jelét nem mutatja, hogy ki szeretne jönni. Jól érzi magát ott bent. De nem sürgetem, jó lenne, ha már itt lenne, de erősödjön meg csak szépen ott bent. Azért már beszélgetek vele, hogy 6 nap múlva ki kell bújnia, mert utána a doktor bácsi minden nap „zaklatni” fogja, meg anyának is be kell feküdnie a kórházba és azt nagyon nem szeretné. Elég lesz a szüléskor és az utána lévő pár napban bent lenni. Nyilván senki sem szeret kórházban lenni, még ha ez nem is betegség, akkor sem. Remélem hallgatni fog rám, mert amúgy tényleg nem szereti ő sem a vizsgálatokat. Menekül a szívhanghallgató elől vagy rugdossa, uh-n nem mutatja meg a kisarcát, bár már elmenekülni hely hiányában nem nagyon tud, de megpróbál mindent elkövetni. És persze olyankor a pulzusa az egekben. Egyszer ezért már meg is kellett ismételni az NST vizsgálatot, mert az én kis virgonckám nem akart leállni. Másnál általában az a baj, hogy alszik a baba és nem mozog, ő meg túlpörög. Mondjuk éjszaka alszik a kis drága. Párszor felébredek pisilni, akkor ő is fordul egyet, de hamar vissza is alszik, így hagy engem is aludni. Egyszer-kétszer volt, hogy valamiért nem aludt és rugdosott éjszaka is. Remélem ez így is marad. Felkel éjszaka 2-3-szor enni aztán már alszik is, napközben meg nem bánom, ha többet van ébren. Most még szépnek látok mindent. A szüléstől nem félek, nem mondom, hogy egyáltalán nem, de csak mint valami általános ismeretlentől. Tudom, hogy iszonyat fájdalommal fog járni, de mivel igazából még el sem tudom képzelni azt a fájdalmat, ezért nincs bennem pánik. Utána meg úgyis megszépül, ha már ott lesz a kezembe a kisfiam. Attól már inkább tartok még mindig, hogy mennyire más lesz az életünk, hogy felelőséggel fogok tartozni egy kis emberi lényért, akit nekem kell gondozni, etetni, minden nap, minden órában, szünet nélkül, akkoris ha fáradt vagyok, ha nem aludtam….stb. Igazából csak attól félek, hogy majd itt sír az én gyermekem, én meg tehetetlenül nézem őt, mert nem tudom mi baja, vagy azt hogy hogy tudnék neki segíteni. De bízom az anyai ösztönökben és hogy hamar összeszokunk majd. Szóval a félelmeimet egyre jobban felváltja a kíváncsiság, hogy milyen lesz…

  Amúgy egész jól vagyok. 38 hetesen még Tiszavirág Fesztiváloztam, csodálkoztak is sokan, hogy milyen jól bírom, hiszen éjfélig ott voltam kint, előtte hajókáztunk..stb. Dehát ha jól érzem magam, akkor miért kellene otthon ülnöm? Bár az utána érkező kánikula már megviselt, akkor csak feküdtem és felkelni nem volt kedvem. Most meg teszek-veszek a lakásban (no nem sokat), viszont sokat pihenek (amíg még lehet) hetente kétszer kijárok a kórházba vizsgálatra, szóval nem unatkozok. Különösebb problémáim nincsenek. Néha fáj itt, néha fáj ott egy kicsit, nehéz a pocak (mostmár terhesnek érzem magam :-)),  de a legnagyobb problémám, hogy nagyon könnyen elfáradok. Na de nyugtatom magam, hogy ez csak azért van, hogy jól kipihenjem magam a nagy napra, amikor végre megláthatom majd a kisfiamat. 



Hirdetés

Keresés

Ajánló

Szolnok Megyei Napló 2021.01.20. (3. szám)
Presztízs magazin 2020. tél
Médiaajánlat

Hírek röviden


Facebook


Webmail



 

Időjárás


Hirdetések

Szavazás

Melyik a legkedveltebb szolnoki hírforrása, honnan értesül leggyakrabban a szolnoki hírekről?


♦ Helyi internetes oldalak (71.43%)


♦ Helyi rádiók (0%)


♦ Helyi televízió (0%)


♦ Ingyenes újságok (28.57%)


♦ Napilap (0%)


Hirdetések

Etarget