Ma 2021. 1. 23, szombat, Zelma napja van.

Szülésem története

2012.08.30 12:55.

   2012. június 29.-én pénteken nst vizsgálaton voltam. Minden ok. Azt mondta a doki, hogy kedden ha megyek már csinál magzatvíz vizsgálatot. Szerdára voltam kiírva. Szombaton párommal sokáig aludtunk majd elmentünk a piacra lángost enni, utána nagybevásárlás az egyik hipermarketban. Csináltam ananászos csirkemellet és délután még egy picit aludtam. Este interneteztünk, kerestük a Suttogó titkai könyvet (ez nem a lovas, itt gyerekekről van szó), majd hallottam valami  kis pukkanást és valami elkezdett csöpögni belőlem. Elmentem wc-re, folydogált a magzatvíz. Visszamentem és mondtam páromnak, hogy akkor úgy néz ki elérkezett az idő. Tudtam, hogy ez már bármelyik pillanatban bekövetkezhet, már nagyon vártam, hogy megszülessen a kisfiam, de mégis fura érzés volt. Tele izgalommal, félelemmel és valahogy el sem akartam hinni. Lefeküdtem, párom összeszedte ami még hiányzott a kórházi cuccból. Majd lezuhanyoztam, ő kiállt a garázsból és ő is lefürdött. 22.30.-kor indultunk be a kórházba. Nem tudom leírni azt az érzést, ami kavargott bennem. Becsengettünk a szülészeten, kijött egy hölgy, elmondtuk mi a helyzet. Páromnak kint kellett maradni, én bementem, hívták az ügyeletes dokit, aki megvizsgált és felvették az adataim. Méhszáj 2111, tehát csak egy ujjnyira voltam kitágulva, mondták menjek ki, búcsúzzak el apától, mert itt reggelig nem lesz gyerek, majd jöjjön reggel. Felhívták a dokimat is, hogy tudja ott vagyok és mi a helyzet. Azt mondta kapjak antibiotikumot és reggel jön. Eléggé elkeseredtem, hogy egyedül kell bent töltenem az éjszakát. Szerencsére csak kicsi koromban voltam kórházba, amire már nem emlékszem, szóval új volt az egész szitu. Fájásaim nem nagyon voltak, de egy órára rám rakták a ctg-t, kezdtek jönni a fájások. A végén már elég fájdalmasak voltak és 6 percesek. Mondta a szülésznő, hogy alakul, majd 2-kor megnézzük újra, addig aludjak. Hát persze...6 percenkénti fájásokkal teli izgalommal pont aludni tudtam. A lepedőm már teljesen átázott, a fájások már iszonyat durvák voltak, fél 2 után már nem bírtam szóltam a szülésznőnek, hogy ez már nagyon fáj. Igaz még csak 6 és 4 percesek voltak. Megvizsgált, elkerekedett a szeme, annyit mondott, hogy szóljak apának jöjjön azonnal, ők meg hívják a dokimat. Nemsokára ott is voltak mindketten. A doktor Úr burkot repesztett (mert fent repedt meg) és azt mondta várunk fél órát, mert nagyon fent volt a hasam. Nekem már iszonyatos fájásaim voltak, a szülésznő azt mondta ezek tolófájások, de ne toljak. Jött a doktor úr, hasam ugyanúgy fent, nem akart beékelődni a kis feje, azt mondta megyünk a műtőbe. Igazából várható volt, hogy császár lesz, már az nst-n a szülésznő is mondta, hogy hozzám képest nagy baba. Onnan felpörögtek az események. Kapkodás körülöttem, toltak a műtőbe, gerincérzéstelenítés és jött a megkönnyebbülés, hogy végre nem fáj... A gerincérzéstelenítés az akkori fájdalmakhoz képest nem fájt, egy villámlás szerűt éreztem a lábamban. Azután éreztem mintha ráncigálnák a hasam, a gyomromnál mintha rúgott volna pici fiam, aztán egyszer csak felsírt. Nem sírt sokáig. Odahozták megmutatni a fejemhez és egy puszit adhattam neki. Elmondhatatlan pillanat volt. A kis élet, mely 9 hónapig a szívem alatt növekedett, ott volt végre mellettem és megpuszilhattam. Aztán elvitték (az apukája vele lehetett) és engem is összevarrtak.

Szeretném itt is megköszönni mégegyszer Dr. Erdődi Zoltánnak hozzáértő munkáját valamint a Hetényi Géza kórház dolgozóinak, akik a műtétemen részt vettek szintén köszönöm gyors és precíz munkájukat.

Kisfiam Levente, hajnal 3 órakor kerek 3 kilóval és 51 cm-rel jött a világra. 


Az érzéstelenítés fura volt. A beteghordozó mikor felvett már csak azt láttam, hogy a lábaim a kezébe vannak és nem éreztem mikor hozzá nyúlt. Azért ez félelmetes volt. Mivel éjjel született meg Levi, így apa csak egy rövid időre jöhetett be hozzám az osztályra. Nemsokára hozták a picit is, őt egész sokáig ott hagyták. De hogy hogy teltek a kórházban első napjaink az már egy másik történt.


De itt még egy dologról mindenképpen írni szeretnék. Sokan vannak, akik kevesebbnek érzik magukat azért mert császárral szülnek. Én nem, főleg hogy végigéltem a vajúdási szakaszt is. És tudom, így volt biztonságos mindkettőnknek és ez a legfontosabb. Falra másztam a "de jó neked, hogy császárral szültél" mondatoktól. Szülési fájdalmaim megvoltak. Utána 12 óráig nem mozoghattam, nem emelhettem fel a fejem, a kicsim csak úgy láthattam, hogy rámrakták és én meg sem foghattam rendesen. És 12 óra után fel kellett állnom. Hát, nem kívánom senkinek. Ott már nincs benned a tudat, hogy azért szenvedsz hogy láthasd a gyerekedet, hogy még ezt a fájdalmat ki kell bírni és már ott lesz veled. Hisz ő már ott van. Igy nehezebb elviselni. A szülési fájdalmak közepette próbáltam arra koncentrálni, hogy ez miatta van, hogy láthassam, hogy végre velem legyen. A későbbi fájdalmaknál ez már nincs meg. Már eltelt egy hónap és ha sokat emelgetem, lépcsőzők és sokat sétálok vele, még mindig fáj a sebem. Hazamenetel után még a fürdéshez is segítség kellett, mert a kádba ki-be mászás is nagy feladat volt. Szóval, nem olyan álom császárral sem szülni. Mindkettővel megszenved az ember, vagy akkor vagy utána, vagy mint én, akkor és utána is. De egy biztos, fájdalom ide, fájdalom oda, az ember legcsodálatosabb pillanatait kapja meg általa.



Hirdetés

Keresés

Ajánló

Szolnok Megyei Napló 2021.01.20. (3. szám)
Presztízs magazin 2020. tél
Médiaajánlat

Hírek röviden


Facebook


Webmail



 

Időjárás


Hirdetések

Szavazás

Melyik a legkedveltebb szolnoki hírforrása, honnan értesül leggyakrabban a szolnoki hírekről?


♦ Helyi internetes oldalak (71.43%)


♦ Helyi rádiók (0%)


♦ Helyi televízió (0%)


♦ Ingyenes újságok (28.57%)


♦ Napilap (0%)


Hirdetések

Etarget