Ma 2021. 1. 27, szerda, Angelika napja van.

Bababarát kórház

2012.09.18 14:24.

Mivel császárral szültem 5 napot kellett bent töltenünk a kórházban (így, hogy nem volt semmi probléma egyikünknél sem.) Természetes szülésnél 4 nap.

Erre az 5 napra vegyes érzelmekkel gondolok vissza. Semmi mást nem kívántam, csak hogy végre otthon lehessünk. De kezdjük az elején.

A szüléstörténetnél már írta, hogy a műtét utáni 12 órát szigorúan fekve kellett töltenem. 12 óra után fel kellett állnom, egy nagyon kedves, türelmes nővér segített ebben. Megmosdottam, majd visszafeküdtem és másnap reggelig még feküdtem, de már a fejem felemelhettem. De itt nem is erről akarok írni, hanem a kisfiammal töltött időről. Ebben a fekvő időszakban a csecsemősöknél volt Levi és ők hozták be nekem. Úgy működik, hogy vannak a csecsemős nővérek, akik a picikkel foglalkoznak, valamint velünk, anyákkal, a picikkel kapcsolatos dolgokban.  Valamint voltak azok a nővérek, akik anyákkal, mint „betegekkel” foglalkoztak. Orvosi vizit is ugyanígy zajlott. Jött egyszer a nőgyógyász az anyákhoz (bár ezt nem vitték túlzásba) és jöttek a csecsemősök gyerekorvossal a picihez.

Mivel a Hetényi Géza Kórház bababarát kórház, így az újszülöttek azonnal az anyukájukhoz kerülnek és velük vannak a nap 24 órájában. A császárosoknál, mivel az első nap a mozgás nem megoldott az anyáknál, így a csecsemős nővéreknél van a pici és ők hozzák be szopizni. Ez nem volt túl kellemes. Volt hogy 4 óra eltelte után én kértem meg a „mi” nővérünket nézze már meg mi van a kisfiammal, miért nem hozzák be. 5 óra után hozták, olyankor cicire rakták és volt, hogy két óra hosszát is otthagyták, ami csak azért volt rossz, mert elég kényelmetlen volt, hogy nem emelhettem a fejem meg. Szerencsére nyugodt volt Levike, nem sírt és már akkor ügyesen szopizta az előtejet. Szóval az első nap sok jóval nem biztatott. Másnap reggel 5-kor keltem fel az ágyból másodjára, akkor még segített a nővér megfürdeni és átköltöztetett az őrzőből egy másik szobába. Utána hozták Levikét is és attól kezdve velem volt, nekem kellett gondoskodnom róla. És itt van egy kettősség. Egyrészről nagyon jó volt, másrészről szörnyű. Fájt a sebem, fáradt voltam, nehéz volt minden alkalommal felülni, felállni… stb. De ott volt velem, volt hogy csak órákig néztem ahogy alszik és gyönyörködtem benne. Lehet kicsit zavaros lesz az írásom, mert még mindig erősen megvannak az ottani érzések bennem és felváltva gondolok rá mint örömteli és úgy mint szörnyű napokra. Azért megpróbálom összeszedni a jó és rossz dolgokat és mindenki levonhatja a következtetéseket.

Rossz volt:

1. fájt a sebem és sokszor úgy éreztem nincs segítségem, nekem kellett pelenkázni, felkelni hozzá, ha sírt, vinni fürdetni, mérni…stb. (régen, bár akkor még a vágás is más volt, édesanyámat 12 nap után saját felelősségére engedték ki a kórházból császár után, sima szülésénél 10 nap után mehetett haza, addig pihenni kellett, 3 óránként szoptatni…) Úgy éreztem sokkal jobb lenne otthon, hisz ott lenne párom és anyukám is eljött segíteni és nem kellene mindig felugrálnom, odaadnák ők nekem, tisztába tennék…stb.

2. Iszonyat fáradt voltam. Napközbeni alvás nem igazán ment, az éjszakák meg szörnyűek voltak. Első együtt töltött éjszakánkon alig aludtam, mert hát az ember hall ezt hall azt, bölcsőhalál..stb. Vettünk otthonra légzésfigyelőt, tudtam, hogy attól majd nyugodtabb leszek, na de ott bent nem volt. Hiába kórházban voltunk, én szinte egész éjjel figyeltem, hogy lélegzik-e az én kis drágám. A második éjszaka ilyen szempontból már jobb volt, viszont hiába volt az én kisfiam már akkor is egy kis angyal, aki csak enni kelt fel, a szobában lévő másik 3 gyermek felváltva (de volt hogy egyszerre) üvöltötte végig az éjszakát. Sok alvás nem volt. Mindig korán keltünk, napközben délelőttönként a viziteket vártuk, délután a látogatókat. Mivel a babák a szobában vannak és igény szerinti a szoptatás így a látogatók sem jöhetnek be a szobába, a társalgóba kell kimenni. Nem tudom azok, akik természetes úton szülnek, hogy élik meg ezeket a dolgokat. Azt tudom, hogy a szobatársam pl. nem tudta kipihenni a szülést, a vajúdást. Este szült és már éjszakára ott volt a pici vele, aki sokat sírt. Nem tudom a gát seb mennyire fáj, ha mondjuk fel kell emelni a picit. Szóval amiket írok az mind az én szemszögemből van, az én érzéseim.

3. Nyilván egy kismama a hormonok miatt érzékenyebb, így lehet azért is viseltem rosszul ezeket a napokat, dolgoztak a hormonok is. Hiányzott a párom, fájt, hogy ő csak egy üvegen keresztül láthatja a kisfiát és nem foghatja meg. A saját ágyamban akartam aludni, a páromhoz bújni, csendet akartam magam körül, már idegesített a sok gyereksírás, mert soha nem volt csend. Az én kisfiam sírása nem idegesített, csak legfeljebb aggodalommal töltött el, hogy nem tudom miért sír. Sírtam én is, főleg a páromnak, ha jött meglátogatni, hogy milyen szörnyű itt nekem…

4 akárhogy is nézem mégis csak egy kórház és persze senki (szinte senki) nem szeret kórházban lenni.

               Viszont ezek után lehet nehéz elhinni, de volt jó oldala is.

 1. Ott volt velem a fiam. Megfoghattam bármikor, megnyugtathattam, ha sírt, nézhettem, érezhettem.. És Ő is engem. Hallhatta újra a szívdobogásom, ami megnyugtatta, megszokta az illatom, az érintésem és biztonsági érzést adhattam neki. Bármikor adhattam neki enni, ha kért. Segített, hogy beinduljon rendesen a tejtermelés, mert ott lehetett, szopizhatott. Összeszoktunk már ott a kórházban. Egymásra voltunk utalva és megtanultam vele bánni.

2.Kérdezhettem, segítettek. Mivel nem volt csecsemő a családban, akivel foglalkozhattam volna, így én egy olyan anyuka voltam, aki a saját gyermekét fogta meg először úgy, mint egy olyan kisbabát aki még nem tartja fejecskéjét. Előtte nem volt rá lehetőségem. Előtte soha nem pelenkáztam, nem öltöztettem csecsemőt…stb. Szóltam is rögtön a csecsemős nővéreknek, hogy legyenek szivesek megmutatni, hogy mit hogy kell csinálni, mert semmi tapasztalatom. Megmutatták egyszer, hogy fogjam meg, hogy pelenkázzam, hogy helyezzem mellre…stb. Mondták, ha kell segítség szóljak nyugodtan. Nyilván nem állhatnak ott mindenki mellett, hogy nézzék jól csinálja-e, ráadásul sok kismamának már van tapasztalata (saját gyermek, kisgyermek a családban..) így nem kezdenek el mindenkit tanítgatni. De ha segítséget kér az ember, nagyon kedvesen segítenek. Persze tudom, hogy vannak félősebb, visszahúzódóbb emberkék, akik lehet nagyon rosszul érezték magukat és nem tanultak úgy meg mindent mint én, aki mert kérdezni. Tapasztalat nélküli kismamák: bátran kérjetek segítséget a nővérektől, nem fogják leharapni a fejeteket. Természetesen ott is emberek dolgoznak, akiknek lehetnek rosszabb napjaik, akik közül az egyik csupa kedvesség, a másik kissé mogorvább, de segítenek. Megmutatják a dolgokat, ha kérdezel válaszolnak. Ezért merjétek ezt megtenni, mert így tesztek jót magatoknak, a piciknek. Az első pelenkázásomnál ügyetlen voltam. Mivel a szobámban olyan kismamák voltak, akiknél már a második gyerkőc született így őket kértem meg jöjjenek oda nézzék meg jól csinálom-e, de ha nem így lett volna, akkor kimegyek a nővérekhez. A babákat reggelente mérték, ha valaki úgy érezte jól magát, hogy minden szopi után megmérte, akkor nyugodtan bevihette a csecsemősökhöz és megtehette ezt. Persze akinek a 3.-4. napon sem kezdett el hízni a picije, annak meg is kellett tennie. Volt olyan nővér aki éjszaka benézett hozzánk, volt aki nem. De mindenesetre én úgy jöttem ki a kórházból, hogy megmertem fogni a gyermekem, hogy betudtam pelenkázni, hogy feltudtam öltöztetni, tudtam hogy kell ápolni a köldökcsonkját…És ez nagyon jó érzés volt. Persze eljött anyukám segíteni, de jó volt, hogy neki ezeket már nem kellett megmutatni, sőt én mutattam páromnak, már én tanítottam meg őt. Ezúton is szeretném megköszöni a csecsemős nővéreknek, a főnővérnek és a védőnőnek a segítséget, melyet a kórházban töltött napok alatt kaptam tőlük.  Minden nap bejött hozzánk a szobába egy védőnő, aki a csecsemőgondozásról beszélt nekünk, akitől kérdezhettünk. Mielőtt hazajöttem beindult a tejem és bejött az egyik csecsemős, hogy megmutassa, hogy tudok fejni kézzel, hogy masszírozzam át a mellem, hogy ne csomósodjon. Ez is nagyon jó volt, hisz mikor az egyik nap otthon belázasodtam (tejláz), tudtam mit kell csinálni, hogy masszírozzam…stb. Szóval abból a szempontból, hogy megtanítanak ellátni a picit pozitívan éltem meg a bent töltött napokat. Persze akinek már többedik baba ez a pozitívum nincs meg ilyen szinten.

Összességében túl lehetet élni a bent töltött napokat. Óriási öröm és megkönnyebbülés volt hazajönni, de jó volt úgy hazajönni, hogy valamennyire már ismertem a babámat, hogy egy olyan anyukaként jöttem ki, aki el tudja látni a kis csecsemőjét. Tehát a kórház valóban bababarát, hisz a piciknek kevesebb volt a rossz benne, mint a mamáknak, hiszen ők az anyukájukkal lehettek, biztonságban és nekik ez pont elég is volt.

No de a kórházon és az érzéseimen felül írok egy picit Leviről is, hogy ő hogy töltötte bent a napokat.

Mint már írtam az első nap sokat nem találkoztunk. Második nap reggel már én vittem mérni a súlyát 2850 gr volt. Ilyenkor természetes hogy fogynak, hiszen még nekik is meg kell „tanulni” szopizni és még nincs is annyi tej. Ekkor történt meg az első önálló pelenkázásom is. A kórházban egyébként adtak mindent. Lehetet vinni saját ruhát, lehetet abban is, de nem muszáj. Persze nem a legszebbek a benti ruhák, hiszen már elég használatos egyik másik, de a célnak kitűnően megfelelnek. Kapunk köldökápoláshoz cuccot és napi 4 db pelenkát, ami az első napokban elég is. Popsitörlő volt az egyedüli amelyből a sajátomat használtam, mert ott reggel le kellett mosni a popóját a picinek, napközben meg a szobában egyszerűbb volt azt használni. Fürdetni este a nővérek fürdették, de a többit mi csináltuk. Persze az nem is volt olyan meghitt fürdetés, mint itthon, hiszen a csap alatt történt.

Harmadik nap az én kis csöppségem rengeteget aludt. Kánikula volt, így mondták 2 óránként ébresszem fel enni, nehogy kiszáradjon (sajnos volt pár baba aki kiszáradt abban a hőségben és átkerült a koraszülött osztályra) Nem volt egyszerű feladat felébreszteni olyan mélyen aludt. Súlya reggel 2780 gr volt. Mondtam neki, hogy mostmár tessék enni, mert a végén még nem mehetünk haza és én azt nagyon nem akartam. Este azt mondta a nővér, hogy kicsit sárga, de a lámpánál nem úgy látja, másnap kérdezzek rá.

4. nap elkezdődött hízás. J 2830 gr. Anyatejes kaki. J Az élet apró örömei, amelyek akkor számomra nem apró örömök voltak. És beindult a tejem. Már magától felkelt éjszaka enni, nem kellett ébreszteni. Nem sírt csak nyöszörgött. A kiskocsijába, ami a kórházi alvóhelye volt, mindig lecsúszott az aljára, és ekkor már keresztbe fordult benne. Nem tudom hogy csinálta, de addig evickélt, amíg sikerült neki. Nagyon aranyos volt, ahogy alvás közben pofákat vágott. Annyit nevettem rajta. És meséltem neki, hogy milyen jó lesz haza menni, hogy ott lesz apa és lesz saját kiságya…Bele is húzott az evésbe. Reggel a doki annyit mondott, hogy kicsit sárga és ment is tovább, de én rákérdeztem, hogy akkor most mi lesz. Mondta, hogy mivel eszik, hízott, élénk (már nem volt olyan nehéz felébreszteni) így most még nincs teendő, majd másnap meglátjuk, nem tud a dolgok elé menni. Azzal tudok neki segíteni, ha sokat etetem. Én magyaráztam a kicsi fiamnak, ő meg mintha értette volna, rengeteget fent volt éjszaka és állandóan a cicizett.

5. napra nem lett rosszabb a sárgaság. Súly 2920 gr. Meglátszott az egész éjszaki evés. J Nagyon sokára jött a gyerekorvos, aki rámondta az áment, hogy hazajöhetünk. Nekem reggel Erdődi doktor úr már kiszedte a varratot, és megcsinálta a zárójelentésem. Délután fél kettő körül megkaptam a pici zárójelentését is és mehettünk haza…  Jött értünk apa és elkezdődött a mi kis új, kibővült családunk élete.



Hirdetés

Keresés

Ajánló

Szolnok Megyei Napló 2021.01.20. (3. szám)
Presztízs magazin 2020. tél
Médiaajánlat

Hírek röviden


Facebook


Webmail



 

Időjárás


Hirdetések

Szavazás

Melyik a legkedveltebb szolnoki hírforrása, honnan értesül leggyakrabban a szolnoki hírekről?


♦ Helyi internetes oldalak (71.43%)


♦ Helyi rádiók (0%)


♦ Helyi televízió (0%)


♦ Ingyenes újságok (28.57%)


♦ Napilap (0%)


Hirdetések

Etarget