Ma 2019. 9. 18, szerda, Diána napja van.

Ünnepek előtt, ünnepek után

2015.12.28 11:28.

Valahol már jó is, hogy elmúltak az ünnepek, elég volt a sok értelmetlen kajálásból, a káposztából és s süteményekből. Persze, mondhatná valaki, hogy nem kötelező a zabálás, de a magyar ember már csak ilyen, ha előtte áll az étel, hát csipeget, és nem tudja abbahagyni. Valahogy az, az érzésem, hogy félünk, hogy nem jut, vagy, hogy elveszik előlünk!? Egy sebész ismerősöm meséli, hogy az ügyeleten először a karácsonyfa faragók jelennek meg, vágásokkal, majd jönnek a leforrázta, megégette alanyok, és az ünnepek múlásával a telezabáltak, a „hasasok”. Milyen igaza van. Ide sorolnám még a túlköltekezőket, akik bár nem betegek, de azt hiszik, minél drágább valami, annál jobb és szebb, annál jobban lehet neki örülni. Na, egy nagy frászt. Ezek az emberek, hónapokig, évekig nyögik a hülyeségüket. Most is találkoztam kivagyiságból vásárlókkal és hatalmas fenyőfát állítókkal, akik azt hiszik, azzal mutatják meg, hogy micsoda nagyemberek ők. A gyerek meg lesi a fát és nem mer hozzányúlni, nem mer róla egy szem szaloncukrot sem levenni, de sok gyerek a nagy értékű ajándékokkal is így van. Nem tud vele mit kezdeni, fél, hogy elrontsa, és akkor mit szólnak az ősök. Pedig, ő egyáltalán nem is ilyen ajándékot akart. Neki olyan kellett volna, amit nyüstölni lehet, ami játék, amivel játszani lehet és nem csak arra való, hogy a szomszéd gyereket megegye a sárga irigység, mert neki nincs drága kütyüje. A szomszéd gyereknek játszó játéka van, ki viheti az udvarra, dobálhatja, elejtheti, és az sem baj, ha a reggeli kakaó rácsöpög. A másik véglet, amikor a szülők maguknak vesznek játékot, a gyereké lenne, de a szülő a saját meg nem kapott játékát veszi meg. Valaha sok mindenre áhítozott, de valami oknál fogva nem kaphatta meg. Most, a fa alatt ülve, szakszerű magyarázattal szolgál a játékról a gyerekének, bemutatja, próbálgatja, és közben elfejti, hogy a játékot a csemetéjének vette. Kicsit elvitt a hév az ajándékok irányába, pedig sok témával szolgál a mostani piros betűk ünnep. Énekeljünk, vagy ne énekeljünk? Kiöltözzünk, vagy maradjon a laza kényelmes ruházat? Halászlé, káposzta, vagy, valami más kerüljön az asztalra? Éjféli mise, „kötelező” vagy csak státusz szimbólumként mutatjuk meg magunkat, hogy el tudjuk mondani… ott voltunk!? Egyszer aztán elmúlnak az ünnepek, most mi is legyen? Vízkeresztig maradjon a fenyőfánk, vagy már előtte le szabad-é csupaszítani, bontani? Addig még lesz, egy szilveszter is, amely nevezetes nap ismét sok témát felvet. Azt hiszem a mértékletesség a jó akkor is, hogy ünnep legyen az ünnep, ne pedig, egy rossz utolsó napja az évnek.



Hirdetés

Keresés

Ajánló

Szolnok Megyei Napló 09.11. (36.szám)
Presztízs nyár 2019. VI. évfolyam 2.szám
Médiaajánlat

Hírek röviden


Facebook


Webmail



 

Időjárás


Hirdetések

Szavazás

Melyik a legkedveltebb szolnoki hírforrása, honnan értesül leggyakrabban a szolnoki hírekről?


♦ Helyi internetes oldalak (71.43%)


♦ Helyi rádiók (0%)


♦ Helyi televízió (0%)


♦ Ingyenes újságok (28.57%)


♦ Napilap (0%)


Hirdetések

Etarget