Frankenstein és Drakula

Frankenstein vagy a modern Prométheusz Mary Shelly Gabo Kiadó Fordította: Göncz Árpád ELŐSZÓ Dr. Darwin és a tudós német írók egyike-másika korántsem ítélte lehetetlennek egy olyasfajta esemény bekövetkeztét, mint amilyen e regény alapját képezi. Ebből nem szabad azt a következtetést levonni, mintha én komolyan hinnék bármi efféle elmeszüleményben. De ha erre építek egy kitalált művet, úgy hiszem, nem csupán természetfölötti rémségek sorát szövöm egybe. Az esemény, amelyből e történet az érdekességét meríti, mentes a puszta kísértet- és boszorkányhistóriák hátrányaitól. Előnye velük szemben, hogy bármilyen lehe¬tetlen maga a fizikai tény, tápot ad a képzeletnek, s jobb kiindulópont az emberi szenvedélyek átfogóbb és meggyőzőbb ábrázolására, mint az ismert jelenségek közönséges elbeszélése. Arra törekedtem tehát, hogy megőrizzem az emberi természet alkotóelemeinek hitelét, de nem haboztam megújítani ezek egymáshoz való viszonyát. Ezt a szabályt követi a görögök tragikus hőskölteménye, az Iliász, ezt Shakespeare is a Viharban és a Szentivánéji álomban, s kiváltképp Milton az Elveszett paradicsomban, úgy érzem tehát, a szerény regényírónak, aki munkájával örömöt igyekszik szerezni másoknak és önmagának, minden hivalkodás nélkül jogában áll élnie e szabadsággal, vagy inkább prózai művére is alkalmaznia e szabályt, amely az emberi érzelmek pompás kombinációi révén már oly sok csodálatos költői alkotást eredményezett. Az ötlet, amelyen e történet nyugszik, fesztelen beszélgetés során vetődött fel, részint a magunk mulattatására, részint mert alkalmas volt arra, hogy eddig ismeretlen gondolatforrást szabadítson föl. Ám a mű előrehaladtával e két szemponthoz újabb indítékok csatlakoztak. Számomra csöppet sem közömbös, hogy az olvasót miként érintik azok a morális törekvések, amelyek a mű alakjaiban, érzelemvilágában öltenek testet; de mindenekelőtt arra törekedtem, hogy elkerüljem napjaink regényeinek ernyesztő unalmát, a békés családi szeretet és a mindent átlengő erkölcsösség ábrázolását. Semmi esetre sem szabad azt hinni, hogy a nézetek, amelyek természetesen következnek a hős jelleméből és helyzetéből, okvetlenül megegyeznek a magam nézeteivel, mint ahogy nem lehet a műből semmiféle jogos következtetést levonni az ilyen vagy olyan bölcseleti elvek iránt érzett vonzalmaimról sem. A szerző szemében a történetet csak érdekesebbé teszi, hogy azon a fenséges tájon kezdődik s játszódik is javarészt, abban a társadalomban, amelybe szakadatlanul visszavágyik. 1816 nyarát Genf környékén töltöttem. Az évszak hideg volt és esős, esténként körülültük a lángoló fahasábokat, és német kísértethistóriákkal szórakoztunk, mert véletlenül épp azok kerültek a kezünk ügyébe. E mesék fölkeltették bennünk a játékos utánozhatnékot. Két barátunk (egyikük tollából a közönség szívesen fogadna bármi mesét, mint akármit, amit én valaha is írni remélhetek) és jómagam megállapodtunk, ki-ki megír egy-egy, természetfölötti jelensé-geken alapuló történetet. Az idő azonban váratlanul jóra fordult, és az én két barátom magamra hagyott, elutazott az Alpokba, s a csodálatos tájon teljesen kiment a fejükből még az emléke is minden kísértetlátomásnak. Az alábbi mese az egyetlen, amely elkészült a három közül. Marlow, 1817. szeptember Mary Shelley A Frankenstein története sokkal több rokonságot muat a Drakuláéval, mint a gótikus rémregények bármelyikével. A horror műfajának korai példáiként emlegetik őket, ám mindkét mű olyan figurát teremtett, amelyet a hollywoodi filmváltozatok később a felismerhetetlenségig eltorzítottak. A Frankenstein és a Drakula ma már úgy tűnik, hogy közelebb áll a science-fiction ultramodern techno-horror változatához, mint a klasszikus rémregényekhez. A történet alapgondolata szerint az ember képes olyan szintre fejleszteni tudományos ismereteit, amellyel már a test természetes bomlását is megállíthatja, s e vágy megvalósíthatatlansága adja a regény „szörny/rém” vonulatát.Noha a rwegény alcíme a „modern prométheusz” egyértelműen a görög mitológiára utal, a Frankenstein mégis legalább annyira tekint a jövőbe, mint a múltba. A svájci tudós és filozófus, frankenstein okkultista ihletésre emberszerű teremtényt kísérel meg létrehozni és életre kelteni.A modern horrortörténetek többsége szintén az életre keltés gondolatára épül:a modern kori társadalom szinte bizonyosnak artja, hogy a természwet szövevényes rendjét áthágva megteremthető az egyenes vonalú bizonyosság, ez testesíti meg az ember alkotta természetellenes környezet, valamint az öregedés és a halál elodázására tett kísérletek sora. A Frankensteinben a kérdés még olyan korban vetődik fel, amikor a próbálkozás következményeit legfeljebb elképzelni ehetett. A regény ugyanakkor megkerülhetetlenül részévé vált annak a kultúrának, amelyeket vizsgál és előrevetít, s már ez is elegendő ok, hogy ma is olvassuk, s újraértékeljük. A szöveget ráadásul könnyed stílusa, groteszk képei és a szürreális képzeletvilága isd élvezetessé teszik A cselekmény egy keretelbeszélésbe ágyazódik, amely Victor Frankenstein kémiával és matematikával foglalkozó tehetséges genfi ifjú utolsó útját meséli el. A narrátor Walton kapitány, aki a mű elején és végén bukkan fel. Victor nem mágus és nem bír természetfeletti erővel, elektromossággal kísérletezik és a tudomány eltökélt híve. Ingolstadtban alkotja meg minden addigit felülmúló munkáját: egy eleven, mozgó, érző, önmagától cselekvőképes lényt. Victor szépnek akarta teremteni, de mert hullákat használt fel, ezért annak külseje iszonyú lett, hasonló azokhoz a holttestekhez, amikből összefércelte. A teremtője maga is elszörnyedt tőle és sorsára hagyta a vérrel mocskolt laboratóriumban. A lény fázik és fél, nem érti az őt körülvevő világot – „az eredendő bűn nélküli” lény Frankenstein köpenyében elbújik a bajor erdőkben. Egy kis család életének lesz néma kísérője, tanul tőlük és a szívébe fogadja őket, amikor biztos benne, hogy nem láthatják őt, igyekszik megkönnyíteni az életüket kivételes fizikumával. Hosszas tépelődést követően felfedi magát az emberek előtt, reméli, hogy befogadják, ők azonban megrémülnek tőle és elkergetik. Életútját további tragédiák és megalázások szegélyezik, s egy gyilkosságot is elkövet, bár akaratlanul. Végül a köpeny zsebében talált notesz segítségével felkeresi teremtőjét, hogy a szeretetéért-kegyéért folyamodjon. Frankenstein beleegyezik, hogy egy női lényt alkosson neki, aki a társa lehet magányában, de később megmásítja az ígéretét és félbeszakítja a munkáját. A lény dühében bosszút fogad, most már szántszándékkal öl: méghozzá Frankenstein legjobb barátját, Clervalt, majd ő tesz ígéretet teremtőjének, hogy jelen lesz a nászéjszakáján. Így is tesz, minden elővigyázatosság ellenére elpusztítja a fiatalasszonyt (aki Victor mostohatestvére). Vad hajsza veszi kezdetét. Frankenstein az Északi-sarkig követi teremtményét, de mielőtt újra találkoznának a végkimerülés végez vele a jég között rekedt hajón. Keletkezésének körülményei Mary Wollstonecraft Godwin, és Percy Bysshe Shelley, a Genfi-tó környékére látogatott Lord Byronhoz Svájcba. Az időjárás azon a nyáron túl hideg volt, hogy a külső szabadidőtevékenységeket élvezhessék, ezért Byron kihívta Shelleyéket és magánorvosát, John William Polidorit, egy „költői versenyre”: az nyer, aki a legijesztőbb történetet alkotja meg. Mary ötlete egy rémálom, vagy lidércnyomás hatására fogant, amelyben egy „istentelen” tudományt tanulmányozó sápadt diákot látott térdelni a dolog mellett, amit összeállított. Polidori ugyanerre az alkalomra írta A vámpír („The Vampyre”; 1819) című történetét, a romantikus vámpírtörténeteket megelőző egyik alapmművet. A nevek eredete A lény Mary Shelley szörnye fejlődő teremtmény, tanul mások viselkedéséből – előbb tudományt, majd gonoszságot. Kérdéseket tesz fel a világra és magára vonatkozóan. Kutatja ki ő, honnét ered, és miért más mint a többi ember. Az írónő sokatmondóan nem ruházta fel névvel, finoman utalva, hogy a névvel, apával és anyával rendelkező emberek között a lény senki – innét (is) eredhet, hogy sokan, akik nem ismerik első kézből a regényt, összekeverik a szörnyet Victor Frankensteinnel. A későbbiek során az adaptációk még inkább összekuszálták a két személy különállását, mivel már címükben sem fordítottak gondot a pontos fogalmazásra, így a Bride of Frankenstein című horror film 1935-ből, vagy az Abbott and Costello Meet Frankenstein, 1948-as vígjáték-horror. A szörny eredendően nem volt rossz, sőt, megaláztatásai és megpróbáltatásai után is készen állt, hogy elfogadja urának azt, aki életre hívta, bár Victor maga nem sok felelősséget érzett a teremtménye iránt, s végül ez a hanyagság okozta, hogy a lény a gonoszság felé fordult. Victor A név egy lehetséges eredete John Milton Elveszett Paradicsom (Paradise Lost) című drámai elbeszélő költeménye, ami oly nagy hatást gyakorolt az írónőre, hogy egy rövid idézete szerepel is a történetben. Milton gyakran utal fent említett munkájában Istenre, mint „a Győztes” (tehát: the Victor, lásd a keresztnév magyar jelentéseit), és Mary Shelley valóban úgy festette le Victort, mint aki Istent játszik, életet teremtve. Továbbvive ezt a hasonlatot: a szörny inkább az Elveszett Paradicsom Sátánjához hasonlít, s amint a lény említi is egyszer a történetben, ő maga szimpatizál a bukott angyallal. Victor ezen kívül Percy Shelley egy írói álneve volt [3] . Spekuláció tárgya, hogy Victor Frankenstein eleven modellje mennyire lehetett Percy Shelley maga, aki szívesen kísérletezett puskaporral és elektromossággal, és akinek oxfordi szobáját megtöltötték a tudományos berendezések.[4] Frankenstein A Burg Frankenstein Mary Shelly mindig is azt állította, hogy a Frankenstein nevet az álma sugallta neki. A német nyelvben a szó jelentése „a frankok köve”, de a „frank” jelentése az is, hogy „szabad”, abban az értelemben, hogy nem birtokolják (az angolban: not being subject to). A Frankenstein egy közönséges családnév Németországban. Frankenstein a német neve Ząbkowice Śląskie-nak, egy Sziléziában fekvő városnak. Közel Darmstadthoz létezik egy Frankensteinnek hívott város és egy Burg Frankenstein nevű vár.[5] Radu Florescu könyvében, az In Search of Frankensteinben („Frankenstein nyomában”) azt állítja, hogy Mary és Percy Shelley meglátogatták ezt a németországi Frankenstein-várat (ez a Burg Frankenstein, egy nemesi család nevét viseli, a von Frankensteinekét), ahol az alkimista Konrad Dippel kísérletezett emberi testekkel, de Mary nem erősítette meg ezt, hogy fenntartsa a műve eredetiségét. „Modern Prométheusz” A modern Prométheusz a regény alcíme (habár néhány kiadó a címlapon meg sem jeleníti). Prométheusz a görög mitológia egy alakja volt, egy a titánok közül, az a lázadó, aki ellopta az istenektől tüzet és odaadta az embereknek. Zeusz ezért örökké tartó büntetésre ítélte egy sziklához láncolta, ahol egy keselyű mindennap a máját marcangolta, ami másnapra visszanőtt. Prométheusz a római mitológiában is megjelenik, de teljesen más történetben: itt olyan férfit készít, akit agyagból és vízből teremtettek. Mary Shelley számára Prométheusz nem hős, hanem gonosztevő volt[6], aki az emberiséget a húsevés bűnére csábította, a vadászatra és a gyilkolásra. Félreértések és tévedések • Sokan, akik csak hallomásból ismerik a művet úgy hiszik, hogy Frankenstein a szörny neve, holott az Victor vezetékneve. A lény valójában nem kapott nevet. Felváltva illették a „teremtmény” (the creature), a „gonosz lélek-ördög” (the fiend), a „démon” (the dæmon) és a „nyomorult” (wretch) kifejezésekkel. • A különböző feldolgozásokban elveszett a mű filozófiai mondanivalója, a magányt és a kirekesztettséget elemző lélektana és a német „Bildungsromannak”[7] nevezett regény sajátossága és a lényt, mint lélektelen zombit mutatják be. A Bildungsroman különös hangsúlyt helyez arra, hogy a szereplő (lelki) fejlődését szoros kapcsolatba hozza műveltsége gyarapodásával. Például mikor a rém a német falucska egyik csűrjében lapulva lassacskán megérti a „vendéglátói” világát. Előbb a puszta szavakat sajátítja el (a szörny első felfogott szavai az emberi világból apa, Felix, Agatha), majd az átszűrődő felolvasások révén maga is szert tesz egy olyan kultúrára (többek között megismeri Milton Elveszett paradicsomát), amit alkotójától sosem kapott volna meg. Érzelmei párhuzamos fejlődést mutatnak: a szörny megszereti a családot és segíteni akar nekik Wikipédia