Rob Roy

Walter Scott: Rob Roy Zord tél köszönt a skót fennsíkon élő klánokra. Rob Roy kénytelen ezer fontot kölcsönkérni Montrose márkitól, hogy átvészelhesse az embereivel a kemény hideget. A gonosz márki azonban sötét tervet sző. Rob Royt kirabolják, ráadásul Montrose bizalmasa megtámadja a házát, megerőszakolja a feleségét, és leöli az állatait. Így a férfi nemcsak adós marad, hanem a becsülete is odavész. A dühös Rob Roy bosszúért liheg. Útonállóként küzd a becsületéért, közben a skótok között nagy hírnévre és tiszteletre tesz szert. Gabo Kiadó Címe ellenére Walter Scott regénye nem annyira a „skót Robin Hood”-ként emlegetett legendás számkivetett, Rob Roy élettörténete, mint inkább egy bizonyos frank Osbaldistone élményeinek leírása.A minden ízében skót mese ugyanakkor sikerrel oldotta fel a Rob Roy mac gregor életéről keringő történetek ellentmondásait, miközben megteemtette az angol utazók szemében barbár fenségessége okán vonzó Skót-felföld mítoszát. A történet az 1715-ös, harmadik jakobita (Stuart-párti) lázadás idején játszódik. Scott elbeszélése frank élményeit követi nyomon, aki a család londoni otthonából előbb nagybátyja birtokára, Northumbriába, majd Glasgow-ba és a Skót-felföldre megy, hogy apai örökségét visszaszerezze. Észak felé haladva érdekesebbnél érdekesebb személyiségekkel ismerkedik meg, köztük a legendás Rob Royjal, aki a segítségére siet, hogy visszanyerje apja vagyonát. A cselekmény mozgalmasságának legfőbb mozgatórugója az Anglia és Skócia 1707-es uniója óta Nagy-Britanniát uraló ellentét és megosztottság. A Rob Royban Walter Scott olyan elképzelést, ideeát kínál, amelyben sikerül kibékíteni az ellentétet üzlet és költészet, angolok és skótok, Stuart-pártiak és a Hannover-háziak, a vfelföldiek és a skót síkság lakói közt. Számos olyan név szerepel a híres skótok listáján, akikről nem hogy kevés az a pár sor, amit most közzétettem, de némelyikük még külön fejezetet, vagy akár egész könyvet megérdemelne. Így vagyok én Rob Roy-jal is, azaz Robert MacGregor-ral, a hős harcossal. Talán azért áll némileg közelebb a szívemhez, mert a róla készült filmet is – bár lényegesen kevesebb alkalommal, mint a Rettenthetetlent – több százszor néztem végig és ámultam a Liam Neeson és Jessica Lang mögött feltűnő skót tájakon. Persze nemcsak a filmbeli helyszínek, hanem maga a legenda, a tanulságos történet is magával ragadott, amelyet most hely és idő hiányában csak néhány sorban, illetve bekezdésben idéznék fel. Mindent úgy, ahogyan az a kegyetlen valóságban és nem a filmvásznon történt. A MacGregor klán, vagy ahogyan őket nevezik „a köd gyermekei” egyike a skót történelem leghíresebb és legősibb családjának. Eredetüket egészen Malcolm Canmore-ig vissza tudják vezetni. Harcoltak együtt Robert the Bruce oldalán Bannockburn vérrel áztatott mezején, elhivatottságuk, hazaszeretetük és bátorságuk pedig örökre beírta magát a skót felföld történelemkönyvébe. A legendák és krónikák szerint pont határtalan bátorságuk és elszántságuk az oka évszázados hányattatásuknak és ellenségeskedésüknek a nagy riválisokkal, a Campbell klán tagjaival. II. Dávid király, Bruce fia volt, aki az első botrányos döntést meghozta a MacGregorok ellen. A klán székhelyét és közvetlen hazáját, Glenorchy-t odaajándékozta a Campbelleknek. Ekkor, 1400 táján a MacGregorokat kiutálták és kénytelenek voltak átköltözni Glenstrae-be. De ez csak a bajok kezdete volt. A Campbell klán tagjai és vezetői mesterien használták ki a jog adta lehetőségeket az ellenségeikkel szemben. Akiknek szemet vetettek a földjére, nyomban tönkretették, ezt jól mutatja és bizonyítja a MacDonald klán esete is. A Campbell klán bevett módszere az volt, hogy valamilyen agresszióba, konfliktusba keverte, hajszolta áldozatát, aki ellen azután a jog teljes erejével lépett fel. A MacGregorok temperamentumát, hirtelen haragját ismerve ez velük szemben nem volt különösebben nehéz. Addig provokálták őket, míg „balhé” nem kerekedett, azután ezt kihasználva 1502-ben szépen meg is fosztották őket Glenlyonban lévő területeiktől. Tűzzel és karddal 1589-ben azután a heves MacGregor klán meggyilkolta a királyi erdészt, ez pedig az akkori törvények szerint felért a király megtámadásával és a korona meggyalázásával. A klán ellen ekkor hozták meg az úgynevezett „tűzzel és karddal” rendeletet, amely kimondta, hogy büntetendő a MacGregor család bármelyik tagjával üzletelni és nekik szállást, menedéket nyújtani. A következő kétszáz évben újabb, ehhez hasonló rendeletek születtek, a klán egyszerűen nem tudott kimászni a bajból. 1603-ban újabb büntetést mértek a MacGregorokra. Miután némi viszálykodás után a klán csapdába csalta és lemészárolta a Colquhounokat, törvénybe iktatták, hogy bárki, aki a MacGregor klán valamelyik tagjával találkozik, mindenféle büntetés és lelkiismeret furdalás nélkül megkínozhatja, kirabolhatja, megverheti, de még meg is ölheti. A klán összes tagja ki lett tiltva a templomokból, nem tarthattak egyházi esküvőt, temetést, de még egyházi közösséget sem szervezhettek. Mai szóval élve kiközösítették őket, mégpedig igen durva szankciókkal. Ezalatt Argyll Earl-je, a Campbell klán feje is vérszemet kapott, elérkezettnek látta az időt arra, hogy végleg leszámoljon ellenségeivel. Előbb biztonságot és nyugodt megélhetést ajánlott nekik Glenstrae-ben, majd pedig egyszerűen felakasztatta szerencsétleneket. A mészárlás az egész skót felföld társadalmát megrázta, a hegylakók azonnal egységbe kovácsolódtak és együtt léptek fel a Campbellek ellen. Bár a MacGregorok kénytelenek voltak törvényen kívüliekként élni, identitásukat sohasem vesztették el. Sohasem tagadták meg önmagukat és nevüket, pedig gyakran jobban jártak volna. Harcoltak a királyért – azért a királyért, aki kiközösítette őket – bár lehet hogy csak azért, mert a másik oldalon Montrose mellett a Campbell klán fogott fegyvert. 1661-ben eltörölték a MacGregorok ellen hozott határozatokat, úgy tűnt végleg. De nem. Amint William of Orange és alattvalói hatalomhoz jutottak, nyomban megújították a rendeleteket. Ezt tudván nem csoda, hogy a MacGregorok bőszen támogatták a jakobita mozgalmat, mely Orange ellen lázadozott. A törvénybe iktatott szankciókat csak 1774-ben törölték el teljesen, de így is több mint kétszáz évig kellett ezeknek megfelelően élniük, illetve bujdokolniuk. Legendás családtag A leghíresebb MacGregor kétségtelenül Robert, azaz Rob Roy (1671–1734), a glengyle-i csoport tagja. Rob igen sokoldalú személyiség volt, kiváló katona és harcos, a kardforgatás mestere. Tizennyolc évesen már apja oldalán küzdött William of Orange seregei ellen. Rob kiváló üzletember hírében állt, ami bizonyítja az is, hogy rájött, sokkal több pénz van a jószágok biztonságának őrzésében, mintsem azok hajtásában. Vagyis, mondhatjuk úgy hogy védelmi pénzt szedett a környékbeli nyájak és gulyák tulajdonosaitól. 1689 és 1711 között nem is csinált mást, mint otthon ült és számolgatta a befolyó pénzt, játszott a gyermekeivel és boldoggá tette a feleségét. Rob szerette a gyermekeit, kemény harcos jelleme ellenére lágyszívű, gyengéd, szerető családapa volt. A Rob Roy legenda alapja a Robert és Montrose herceg között kialakult viszály. Rob igyekezett fejleszteni kis vállalkozását, és a jószágainak számát is gyarapítani szerette volna, ezért némi kölcsönért fordult Montrose-hoz, aki habozás nélkül adott is neki. Igen ám, csak Rob egyik alkalmazottja megszökött a kölcsönkapott ezer fonttal (számolják csak meg, mennyit ér ezer font most!) és Robertet, mikor kiderült, hogy visszaadni nem tudja a kölcsönt, sikkasztással és lopással vádolták meg. Rob Roy, mint ahogyan azt a családi hagyomány már mutatja, törvényen kívüli lett és kénytelen volt bujdokolni. Bosszúból elhajtotta Montrose jószágait és mindenkit igyekezett ellene hangolni. 1715-ben összehívta a MacGregor klán tagjait és az angolok ellen vezette őket, számos sikeres csatát megvívva. Többször próbálták tőrbe csalni, de William Wallace-hoz hasonlóan Rob Roy-nak is kivételesen nagy rutinja volt abban, hogy előre megneszelje a bajt. Kétszer ugyan sikerült elkapni és lecsukni Robertet, de mindkétszer megszökött fogságából. Évekkel később Rob inkább a békés életet választotta és bocsánatot kért a királytól, amit meg is kapott. 1734-ben hunyt el, nem holmi csatában, hősiesen küzdve, hanem csöndben, ágyban, párnák közt. Sírja ma is zarándokhely a Balquhidder-ben található templomkertben. Az ellenség vére Némileg ironikus, hogy Rob Roy édesanyja maga is Campbell volt, és amikor William of Orange újra bevezette a szankciókat a MacGregorok ellen, Robert maga is Campbellként mutatkozott be, míg az őt rendszeresen támogató és bújtató Argyll hercegénél tartózkodott. Tehát a heves és neves MacGregornak, a klán büszkeségének ereiben voltaképpen az ősi ellenség vére is kering. (Részlet Szalay Tamás Lajos: Skócia – a szoknyás férfiak földjén című kötetéből A színhely ezúttal is főleg Skócia és Észak-Anglia a 18. század elején. A főhős, egy újabb "nem hősies" hős: Francis Osbaldistone, aki véletlenül egy jakobita összeesküvésbe keveredik, amelyet kétszínű és alattomos unokatestvére, Rasleigh, valamint a törvényen kívül helyezett klánvezér, Rob Roy szervez. Közben természetesen a főhős beleszeret egy távoli rokonába, Diana Vernonba, akit Rasleigh is szeretne feleségül venni. Különböző kalandok után Francis leleplezi Rasleigh cselszövését, aki közben anyagilag csaknem tönkreteszi a főhős édesapját is, és Rob Roy megöli Rasleigh-t, helyreáll a megbolygatott egyensúly. Rob Roy történelmi alak, akit az igazságtalanságok tettek banditává, ám igazságos és bőkezű is az arra érdemesekkel. A regényben Rob Roy afféle skót <>. Sok kitűnően ábrázolt mellékszereplő élénkíti az amúgy is igen olvasmányos művet. A Waverleyre emlékeztető helyszíneket és fordulatokat Scott új motívummal bővítette: a klánok és a skótok helyzetének leírása megállná helyét a realista regényírók műveiben viszont az ellenkező irányba is kileng az inga: a képest sokkal bővebben adagolja Scott a romantikát. A klasszikusok kedvelői mellett bátran kölcsönözhetik a fiatal olvasók is. Legeza Ilona Rob Roy koktél- Skócia » 4 cl whiskey » 2 cl édes, sötét vermut » 2 csepp angostura » jégkocka » Díszítéshez: » koktélcseresznye ha valakinek kedve van, akkor üsse fel a revizionista Lukács György Történelmi regény kötetét is, ezért nem jár még aklasztás összeállítota Kerekes Tamás --------------------------------------------------------