Ebéd JÓSZÓÉRT!!!

Bicogó Maraton 2008. Úgy döntöttem, végig bicózom a távot. Be kell vallanom nem az én ötletem volt, hanem a barátoké. Barátok akik, indultak és végig is csinálták. Elismerés érte. Mi, akik nem vállalkoztunk a futás miatt, szolidaritásból és kíváncsiságból bicajjal indultunk neki a Szolnok -Nagykörü -Kőtelek -Tiszasüly 42,2km méteres útvonalnak. Ez így nagyon riasztóan hatott, ámde az akarat és a lelkesedés nagy volt. Felkészülés: bringa, megfelelő ruházat..némi gyümölcs és elegendő, hideg víz. Már reggel iszonyú volt a hőség...No de sebaj. Indulás: 9 órakor (szombat) a Jenei KFt telephelyéről. Látszott, tavalyinál nagyobb az érdeklődés. (Kb 190 jegyzett induló volt.) Próbáltunk többen esemény-pólóhoz jutni, -nem ingyen, hanem a nevezési díj fejében!!-de, kissé kemény hangon elutasítottak. Mondván csak a távot előírásnak megfelelően teljesítők kapnak. Ez kicsit zavart, nem csak engem....!!!! Szóval elindultunk, pontban 9-kor. Bicajoztunk, és közben néztük a „változatos” alföldi tájat. Nagyon régen jártam arra, s akkor is autóval. Egy darabig autóúton majd fenn a gáton a Tisza mellett haladtunk. Ez az útszakasz tetszett a legjobban. 5 km-ként voltak váltások-pihenők és ivóhelyek. Gyönyörködtünk a tájba. Béke, nyugalom, csendes beszélgetés …észre sem vettük csak úgy fogytak a km-rek. Időnként egy -egy futó suhant tova mellettünk. Talán, 3 alkalommal álltunk meg inni. Meglepetésemre 12 órakor begördültünk Tiszasüly központjába a CÉL-ba. Megcsináltam, megcsináltuk. Bicómat, megsimiztem, hogy bírta a terepet, s nem hagyott cserben. A célba ismerősként üdvözöltek, tapsot is kaptunk..(ismét próbálkoztunk a pólóval, …gondoltuk így teljesítménnyel hátha… de hiába) Kicsit megpihenve, éhesen, és mivel ínycsiklandozó illatokat éreztünk valami meleg harapnivaló után néztünk. Csak néztünk. Mert nem volt. Megtudtuk,falunap lévén, baráti és egyéb társaságok főztek. Maguknak. Az egyik ilyen főzőcskéző csapat mellett állva, csalódottan azon tanakodtunk, hová is menjük ebédelni. Mire megszólalt egy kedves úr, aki mint mondta „Jó szóért” ad nekünk 1-1 tányér ételt. Ha elfogadjuk. Nem akartunk hinni a fülünknek. Mesélte, a volt osztálytársainak főzött, azokat várja…ide. Örültünk a kedves meghívásnak. Rögtön hellyel kínáltak, és a finom és ízletes öreglebbencset jó étvággyal, jó emberek társaságában fogyaszthattuk el. Ettől az érzéstől még a nap is más lett. Amikor a mai rohanó, kapzsi, zsugori,önző, és durva világban ilyen emberi magatartással találkozhatunk….ez ajándék!!!Kell- e ennél nagyobb jutalom!! Köszönjük a Katona Gyula úrnak, ak ismeretlenül vendégül látott bennünket. JÓ SZÓÉRT!! Az isten áldja meg! Feltöltődve, kicsit megcsendesedve, indultunk haza,.. de már autóval..