Marijjának

Néhány évvel ezelőtt Velem is hasonló dolog történt. Addig nem hittem a "szerelem első látásra" dologban,de megtörtént.Mint egy villámcsapás,úgy robbant életembe a nagy Ő.Mainapig beleremegek,ha arra a pillanatra gondolok, amikor megismertem Őt.Azóta nem telik el nap, óra,perc,hogy ne gondoljak Rá.Egyedül kell feldolgozni a történteket,mert nem mondhatom el senkinek.Örömömet,bánatomat,kétségeimet magamban kell tartanom. Örülök ha találkozunk,bánatos vagyok ha nem,kétségeim vannak,hogy jól cselekszem-e.A családom persze nem érti,hogy az adott viselkedésem minek tudható be,és ebben ez a nehéz.Mert legszívesebben világgá kürtölném,hogy szerelmes vagyok,de nem tehetem. Ha feloszlik a rózsaszín köd,elmúlik a szerelem,nehéz visszaszerezni a család,barátok bizalmát.Persze tudom,ha élnénk a szürke hétköznapokat,gyorsabban oszlana a köd,de egyenlőre élvezem a lebegést.A család számomra szent és sérthetetlen,ezért nem is akarok többet ettől a kapcsolattól.Persze szeretnék többször találkozni a nagy Ő-vel ,de nem sikerül elérnem a sok elfoglaltsága miatt.A kapcsolat elején persze többet találkoztunk,többször felhívott,ami mára lecsökkent. Sokszor eszembe jutott a szakítás, de soha nem volt erőm megtenni,mert ha találkozunk érzem hogy szeret.Most lehet Rám mondani hogy naiv,buta tyúk,de nem érdekel!Marijja éld az Életet,cselekedj belátásod szerint! Üdv:egy sorstárs